Ő lehet Ukrajna következő miniszterelnöke

Egy 39 éves nő lehet Ukrajna következő miniszterelnöke: Julija Szviridenkót akár már holnap megválaszthatják. A politikus villámkarriert futott be, 2015-ben tanácsadóként helyezkedett el a megyei közigazgatásban, hat évre rá miniszter és első miniszterelnök-helyettes lett, most pedig kormányfővé válhat. Szviridenko gyors felemelkedésében kulcsszerepet játszhatott az az Andrej Jermak, aki Zelenszkij erős embere és minden tudhat az elnökről. Szviridenkóról azt feltételezik, jó nyugati kapcsolatai vannak, ami részben arra vezethető vissza, hogy főtárgyalóként részt vett az amerikaiakkal kötött ásványanyagalku megkötésében.

Volodomir Zelenszkij és Julija Szviridenko Forrás: AFP

Felgyorsultak az események a héten Ukrajnában – már ami a kormány átalakítását illeti. Volodimir Zelenszkij 2023 óta halogatja a kabinet átszervezését, azóta keringenek információk arról, hogy távozik a kormány éléről Denisz Smihal. Ennek a jelek szerint most jött el az ideje, Zelenszkij ugyanis hétfőn bejelentette: azt tartaná jónak, ha ezentúl a 39 éves Julija Szviridenko vezetné az ukrán kormányt. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha előbb Smihal lemond, majd az ukrán parlament 30 napon belül megszavazza az új miniszterelnököt. Smihal nem húzta sokáig az időt, kedden közölte, hogy írásban benyújtotta lemondását. A képviselők akár már szerdán, vagyis ma elfogadhatják a kormány távozását, hogy aztán csütörtökön szavazatukkal a miniszterelnöki pozícióba emeljék Szviridenkót és hivatalba helyezzék az új kormányt. Amelynek egyébként hadügyminiszterként Smihal is tagja lehet. 

Julija Szviridenko válthatja Zelenszkijt (Fotó: AFP)

Út a megyéből Kijevbe

Bár Szviridenko fiatalnak nevezhető, viszonylag régóta magas politikai szinten van. Közéleti pályája 2015-ben kezdődött a Csernyihivi Megyei Állami Közigazgatásban: előbb tanácsadóként, majd a gazdaságfejlesztési osztály vezetőjeként, később a megyei kormányzat első elnökhelyetteseként, 2018 nyarától rövid ideig pedig megbízott vezetőként tevékenykedett. A megyei fejlesztések körül azonban politikai nézeteltérés alakult ki, így Szviridenkót – másokkal együtt – elbocsátották.

A kormányzati villámkarrier azonban ezzel korántsem tört meg. Nem sokkal később, 2019-ben Szviridenko ugyanis visszatért az államigazgatásba: az ukrán gazdaságfejlesztési, kereskedelmi és agrárpolitikai minisztérium helyettes vezetőjévé nevezték ki. A tárcához Timofij Milovanov hívta meg, aki később így méltatta a Forbes Ukraine-nek: 

„Értette, hogyan működik az üzleti és az állami szektor is. Ez a fajta átfogó szemlélet sajnos ritka.”

Szviridenkót hamarosan újabb feladat találta meg: 2020 decemberétől 2021 novemberéig az elnöki hivatal helyettes vezetőjeként dolgozott, gazdasági ügyekért és befektetői kapcsolatokért felelt. Aztán 2021. november 4-én Ukrajna első miniszterelnök-helyettese és gazdasági minisztere lett. Pozícióját a jelek szerint a háború 2022. februári kirobbanása és testvére ügye sem rendítette meg.

Nem maradtak el a botrányok

Szviridenko fivére, Vitalij ugyanis a hatóságok látókörébe került. A Hensztab oknyomozó portál szerint 2022-ben visszaélés gyanúja merült fel a Csernyihiv megyei infrastrukturális helyreállítás és erődítési munkálatok kapcsán. Az értesülések szerint a költségvetési forrásokat túlárazott szerződésekre használták, amelyekért Julija Szviridenko volt felelős, míg a kivitelezők kiválasztásáért és a „jutalékok” mértékéért fivére, aki 2024-ig a Nép Szolgája, vagyis Zelenszkij párt színeiben volt megyei képviselő. Vitalij 2024 decemberében lemondott mandátumáról, és jelenleg Londonban tartózkodik, ahol a Hensztab szerint az offshore pénzmozgásokat koordinálja. Hivatalos vizsgálat nem indult.

A sajtó foglalkozott Julija Szviridenkóval is. Egy parlamenti képviselő ugyanis nyilvánosságra hozta, hogy az első miniszterelnök-helyettesként betöltött állami tisztsége mellett havi hatezer dollárt keres oktatóként a Kijevi Közgazdasági Iskolában (KSE). A bejelentés politikai vihart kavart, mivel sokan összeférhetetlennek tartották az ilyen magas fizetéssel járó magánintézményi állást a magas rangú állami pozícióval. Szviridenko nem reagált, helyette a KSE vezetője, – bizonyára a már említett – Timofij Milovanov szólalt meg, aki megerősítette, hogy Szviridenko valóban havi hatezer dollárt kap, de szerinte bár ez az összeg elsőre magasnak tűnhet, ám az adott piaci körülmények között ilyen kaliberű szakembernél mégis arányosnak számít.

Szviridenko korábban sem bánta volna

Érdemes megemlíteni azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint Szviridenko nagyon is szeretett volna miniszterelnök lenni. Egyes beszámolók szerint nem titkolta miniszterelnöki ambícióit, bár korábbi próbálkozása a pozíció megszerzésére sikertelen volt. Egy kormányzati forrás így nyilatkozott: 

„Julijának időnként nehézségei vannak a kommunikációban a kormányzati kollégákkal (…) Gyakran túlságosan személyesnek érzi a szakmai vitákat, és a sértett fél szerepébe helyezi magát. Az elnök nem kedveli ezt a hozzáállást.”

Kapcsolat Andrij Jermakkal

De most Julija Szviridenko révbe érhet, ebben pedig, akárcsak egész politikai karrierjének alakulásában, kulcsszerepet játszhatott Andrij Jermak, aki hivatalosan az ukrán elnöki hivatal vezetője és Zelenszkij tanácsadója, ám informálisan gyakorlatilag szinte társelnökként működik. Ukrán sajtóértesülések szerint Jermak már a csernyihivi közigazgatásban felfigyelt Szviridenkóra, és jelentős szerepe volt abban, hogy politikus magas pozíciókba került Kijevben. Támogatása később is folytatódott: segítette őt a gazdasági minisztériumban és az elnöki hivatalban betöltött vezetői tisztségek elnyerésében is.

Most a kormánypárti képviselő, Marjana Bezuhla nyilvánosan kijelentette: 

„a kormány tényleges vezetője Jermak lesz, aki csak egy nő mögé bújt el”. 

Szerinte Jermak azért nem vállalta nyíltan a tisztséget, mert „félt attól, hogy az intézményesítés korlátozná mozgásterét”. Hasonló véleményt fogalmazott meg Oleg Carjov, a Legfelsőbb Rada egykori képviselője is, aki szerint Jermak szándékosan vitte magával Szviridenkót Washingtonba az amerikai–ukrán ásványkincs-megállapodás aláírására, hogy ezzel „előkészítse őt a miniszterelnöki tisztségre, és egy még lojálisabb embert ültethessen a kormány élére”.

Kicsoda Jermak?

Az amerikai üzletre mindjárt visszatérünk, de előtte érdemes néhány szót ejteni Andrij Jermakról. Szviridenko felemelkedésének és az imént idézett ukrán vélemények megértéséhez segítségül szolgálhat az a jellemzés, amelyet Horváth József adott lapunknak Jermakról. A biztonságpolitikai szakértő azt mondta: 

Zelenszkij és Jermak kapcsolata rendkívül szoros, gyakorlatilag egymásra vannak utalva.

Zelenszkij és Jermak kapcsolata rendkívül szoros. Fotó: AFP

– Tudnak egymás sötét titkairól, akár a korrupció, akár a háború valódi állása kapcsán. Jermak sosem akart magasabb pozícióra törni, és éppen ezért nem jelent veszélyt Zelenszkijre. Az ukrán elnöknek viszont szüksége van egy olyan emberre, aki a háttérből mindent lát, és az ő érdekeit védi – vélekedett Horváth József. Ráadásul Jermak nem fekszik különösebben jól az amerikaiaknál, különösen azután, hogy Jermak zárt körben Trump tanácsadóit – köztük Steve Witkoff közel-keleti különmegbízottat – azzal vádolta meg, hogy orosz ügynökök.

Amerikai kapcsolat

Szviridenkónak viszont mintha más lenne a megítélése. Erre enged következtetni például, hogy 2023-ban Szviridenko egyike volt annak a négy ukrán vezetőnek, akik felkerültek a TIME magazin 100 új vezető listájára. Ennél bizonyosan fontosabb, hogy Szviridenko kulcsszereplője volt az Ukrajna és az Egyesült Államok között létrejött ásványkincs-megállapodás előkészítésének, a dokumentum egyik főtárgyalójaként közreműködött az egyezmény véglegesítésében. Ő vezette a tárgyalásokat mind a Trump-adminisztrációval, mind az európai partnerekkel.

Nyilatkozataiban Szviridenko határozottan a Nyugat felé orientálódik. Mint korábban kifejtette, Ukrajnának, mint EU-tagságra törekvő államnak „nincs más modellje a gazdasági fejlődésre, mint az uniós követelményeinek és szabályainak betartása”. Mivel az európai belső piachoz való közeledést a legfontosabb célnak tartja, ezért aktívan folytat diplomáciai tárgyalásokat az uniós kereskedelmi korlátok teljes felszámolása érdekében.