Lelőtték a Medvéket

A M E R I K A I F U T B A L L Története során másodszor nyerte a korábban Baltimore, jelenleg Indianapolis Colts az amerikai futball tengerentúli profi bajnokságát (NFL), miután magyar idő szerint tegnap hajnalban a Miamiban rendezett 41. Super Bowlon, vagyis a döntőben 29-17-re felülmúlta a Chicago Bears csapatát. A mérkőzés legjobbjának a győztes irányítóját, Peyton Manninget választották.

Egyszerű szabályok, a posztok teljes specializáltsága, több erő, mint ész, sok szünet (pihenésre, evésre-ivásra, reklámokra) – nyilvánvaló, az amerikai futballt nem véletlenül a tengerentúlon találták ki, s lett a kosárlabdát, a baseballt, a jégkorongot és minden mást háttérbe szorítva az Egyesült Államok legnépszerűbb sportága. S fő eseményét, az Indiana Colts és a Chicago Bears idei nagydöntőjét (41. Super Bowl) egymilliárdnyian látták világszerte a televízióban.
A miami esemény felvezetésétől most tekintsünk el, mert semmi köze a sporthoz, a lényeg, hogy tényleg látványos show zajlott a zuhogó esőben. A meccs érdemben hamar elkezdődött, hiszen a kezdőrúgást követően Peyton Manning, az indianaiak irányítója eladta a tojáslabdát, s az újonc Devin Hester 92 yardos visszafutással 14 másodperc elteltével előnyhöz juttatta a Bearst (7-0). Hiába válaszolt szinte azonnal – Manning 52 yardos touchdownpasszával – a Colts, a chicagóiak egy remek futó-, majd egy szép passzjátékkal 14-6-ra növelték előnyüket. A második játékrészre nagyot változott a játék képe, az Indianapolis elsősorban rövid átadásokkal és jó futásokkal gyönyörű, hosszú támadásokat vezetett, ami egyrészt pontokban kamatozott (10-0-ra hozta a szakaszt a Colts), másrészt pedig érezhetően rengeteget kivett a liga legjobb védelmének tartott chicagói egységből. A támadók viszont Rex Grossman irányításával gyengén muzsikáltak, alig négy percet töltöttek a pályán, értékelhető akció nélkül.
A félidőben 16-14-re vezető Indianapolis viszont ott folytatta, ahol abbahagyta: szép támadásokkal uralta a játékot, és gyűjtögette pontjait. A Medvék hívei számára az egyetlen reményt az jelenthette, hogy a csapat védői a célterület előtt rendre megfogták az ellenfelüket, amely így csupán mezőnygólokkal (főképen Adam Vinetieri 3 pontos góljaival) araszolt előre, s a játékrész hajrájára 22-14-re vezetett. A harmadik periódust ráadásul egy – kissé szerencsés körülmények között született – chicagói mezőnygól zárta. Az utolsó negyed így 22-17-ről indult, azaz elviekben még minden előfordulhatott volna. Ám az addig is sokat hibázó Grossman a fontos pillanatokban eladta vagy elejtette a labdát, s miután egyik hibáját touchdownnal boszszulta meg Kelvin Hayden (29-17), az indianaiak úgy is biztosan győztek, hogy Manning ekkor már egyáltalán nem erőltette a passzokat.
A Colts ezzel 1971 után – akkor még baltimore-i csapatként – tudta újra elhódítani a liga legjobbjának járó Vince Lombardi-trófeát; Tony Dungy vezetőedző az NFL történetének első színes bőrű bajnok trénere lett. A 41. Super Bowl legjobbjának (MVP) természetesen Peyton Manninget választották, aki 247 yardot passzolt, 38 átadásából 25 célba ért, és egy touchdownt szerzett. Ő lett az MVP-k közül a huszadik irányító.