Nyúl és puska

Az ajtóm továbbra is nyitva áll – mondja többek között Szalay-Berzeviczy Attila bankügyvezető, a Budapesti Értéktőzsde, valamint a BOM elnöke Schmitt Pálnak címezve a sportnapilap hasábjain megjelent kolumnás interjújában. Bizonyára pénzügyi tanácsokért fordult hozzá a Magyar Olimpiai Bizottság első embere, gondolom magamban, hiszen akkor érthető az illetékesség, a nyitott ajtó, s a nyájas fogadókészség. De nem, a BOM nevű civil szervezet vezetője a vágyott budapesti olimpia ügyében várná „audienciára” a MOB-elnököt, annak a kiemelten közhasznú testületnek az irányítóját, amelyik kizárólag jogosult a rendezési pályázat beadására a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz.
Remélem, nem csak nekem tűnik fel az ordító szerepzavar, amely már a múlt heti BOM-sajtótájékoztató alkalmával tetten érhető volt. Akkor éppen az „szólt” a jól bevált kommunikációs csatornákon, hogy a MOB részéről senki sem vett részt az eseményen. Az valahogy a háttérbe szorult, hogy a leginkább illetékes ötkarikás bizottságot nem értesítették arról, a „civilek” leporolják a 2002-es megvalósíthatósági tanulmányt, s kibővíttetik, aktualizáltatják – kvázi helyette. Vagy éppen az állam helyett, hiszen eredetileg az volt a megrendelő. Emlékezhetünk rá, hiszen öt év nem olyan nagy idő, 2002 elején a Fidesz vetette fel az olimpiarendezés tervét 2012-es vagy 2016-os időpontra. Kampányötlet is lehet komoly és politikai hovatartozástól függetlenül támogatandó gondolat, mint ez, hiszen az akkori ellenzék nem merte direktben támadni, még Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt is aláírta a kezdeményezést. Aztán persze a kormányváltást követően kiderült a valódi szándék, a megvalósíthatósági tanulmányt néhány hónapig még „gyúrta” kicsit a készítő cég, majd optimista helyett pesszimista rezümét rittyentett a végére. Ahogy a kedves vendég kívánja… Le is került a kérdés a napirendről.
Egészen egy évvel ezelőttig, amikor kivont karddal megjelent a színen a BOM (akkor még Budapesti Olimpiai Mozgalom néven), s mintha a közelmúltbeli előzmények sose lettek volna, saját ötletként, a meleg vizet feltalálva elővezette a magyarországi házigazdaság ötletét. Szegény MOB meg csak nézett: az előbb nem kellett, most meg hirtelen igen? A BOM ráadásul tisztségviselői pénzügyi és médialehetőségeinek köszönhetően kezdett szerepzavarba kerülni, ám májusban kapott az orrára egyet, hiszen a MOB jogának és egyben kötelességének megfelelően letiltatta az olimpia szó engedély nélküli használatát. Névnek maradt mozaikszóként a BOM, de sajnos a stílus is. Schmitt Pál ugyan próbált békejobbot nyújtani, s nyilatkozatokban a másik oldalon sem volt hiány, ám a legutóbbi megnyilvánulások nem a megegyezés, az együtt munkálkodás felé mutatnak. A BOM előkapta a korábbi tanulmányt, a készítő cég jó pénzért áthúzott néhány dátumot, lerontotta az adatokat a magyar gazdaság jelenlegi borzalmas, „reformmegszorított” szintjére, de aztán a megrendelő kívánságainak megfelelően odabiggyesztette, 2020-ban attól még minden összejöhet. Becs’ szóra mondom, jöjjön össze. Jómagam ugyanezt gondoltam öt éve, ugyanezt gondolom most is, kezdeményezőtől függetlenül, s ellentétben azokkal, akik korábban politikai megfontolásokból ellene voltak az ötletnek, most ugyanezen okból (nesze, Schmitt Pali!) mellette.
A BOM ambiciózus vezetője pedig várja ki a sorát, ha már annyira ükapja örökébe kíván lépni. A Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke Berzeviczy Albert volt. Kizárólag érdemei elismeréseként, elhivatottságból, üzleti szempontoktól mentesen.