Rulon Gardner megint megúszta

B I R K Ó Z Á S

Amikor harmincöt és fél éve az Egyesült Államok egyik legeldugottabb szegletében, a Wyoming állambeli Aftonban egy amerikai farmercsalád kilencedik gyermekeként megszületett, még senki nem számíthatott rá, hogy egyszer felkapja a világhír Rulon Gardnert. (S ez a felkapás nem ment könnyen, hiszen a fiú súlyban és magasságban hamar elhagyta kortársait, majd idővel a száz kilót.) Ám sportpályafutása és extrém balesetekből történt csodaszerű megmenekülései ismertté tették a nevét szerte a földkerekségen.
Miután megtalálta sportágát, a birkózást, annak is kötöttfogású szakágát (ahol testméretei előnyössé váltak a legnagyobb súlycsoportban), lassan, de biztosan jöttek az eredmények. Első komolyabb sikerét szűkebb pátriájában aratta, hiszen 1989-ben Wyoming állam felső iskolai bajnoka lett, majd 1995-ben már egész hazájáé. Egy Világkupa-győzelmet követően az 1997-es lengyelországi vb-n 5. lett a 130 kilósok között, majd 1998-ban megnyerte a Pánamerikai Játékokat. Bizalmat kapott a 2000-es sydneyi olimpián, ahol véghezvitte azt, amire senki nem számított, s főleg senki nem cselekedett meg világversenyen: a fináléban defenzív stratégiáját tökéletesen megvalósítva 1-0-ra legyőzte a sportág orosz legendáját, a háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizenkétszeres Európa-bajnok Alekszandr Karelint. Sporttörténelmi ötkarikás diadala egy csapásra Amerika sztárjává tette, a sydneyi záróünnepélyen már ő vitte a csillagos-sávos lobogót, bezsebelt több Az év sportolója címet, Hírességek Csarnoka-tagságot és a rangos Jesse Owens-díjat. A dicsőség nem szállt a fejébe, 2001-ben megnyerte a patraszi vb-t, a döntőben a mi Deák Bárdos Mihályunkat kitolva a szőnyegről.
A következő év aztán már nem a sportról, hanem a túlélésről szólt. 2002 februárjában Rulon két társával a szülővárosa melletti folyó, a Salt River völgyében hórobogózni ment, de eltévedt, és a mínusz 26–29 fokos hidegben egy éjszakát a szabadban töltött, 32 fokosra lehűlt, mielőtt rátaláltak. „Ilyen hidegben menedék nélkül az erdőben tölteni az éjszakát másnak a biztos halált jelentené” – mondta Lee Gardner seriff, a birkózó másod-unokatestvére. Hősünk túlélte, de egy lefagyott s ezért levágott lábujjal szegényebben távozott a kórházból. Ám szíve visszavitte a birkózószőnyegre, ahol újra kivívta a válogatottságot – bár egy motorbaleset hátráltatta –, s az athéni olimpián szerzett bronzéremmel tette fel a koronát karrierjére. (S ez a korona még fényesebb lehetett volna, ha az elődöntőben a grúz Csurcsumia nem dönti le „orvul”). 2004 szilveszterén – a mi Majoros Istvánunkhoz hasonlóan – belefutott egy pénzesebb és „trendibb” küzdősportba, ám nem a K1-be, hanem az ehhez némileg hasonlatos Pride-ba. Ahol aztán pontozással legyőzte a szakág specialistáját, az 1992-es cselgáncs olimpiai bajnok Josida Hidehikót.
Két év telt el azóta, hogy a sportban és a kórházban sem mutatott fel semmi különöset (igaz, szurkolóként rendszeres látogatója a Utah Jazz NBA-s kosármérkőzéseinek). A napokban jött a hír, hogy Gardner repülőgép-balesetet szenvedett, de csodával határos módon ő és két társa is sértetlenül úszta meg a nem mindennapi kalandot. Az egykori klasszis utasa volt a Cirrus SR 22 típusú kisgépnek, amelyet Randy Brooks és testvére, Leslie Brooks irányított, s amely Arizona és Utah állam határán hirtelen felmondta a szolgálatot, és az alattuk fekvő tóba zuhant. „A gép sebessége körülbelül két másodperc alatt 240 km/óráról nullára csökkent” – mondta a sportoló, aki szerencséjére társaival együtt ki tudott menekülni a járműből, mielőtt az elsülylyedt. A „repülőtöröttek” ezután több mint egy órát úsztak a 7 Celsius-fokos vízben, amíg partot értek, és aztán az egész éjszakát a szabadban töltötték. Másnap reggel talált rájuk egy helyi halász. Egyikük sem szenvedett életveszélyes sérülést. „Az ilyen hőmérsékletű vízben mintegy 30 perc után jelentkeznek a kihűlés jelei. Tehát az, hogy több mint 60 percig úsztak benne, ráadásul túlélték a repülőgép lezuhanását, majd egész éjjel kint voltak a hidegben, és nem haltak bele, csodával határos. Ha ezek a srácok macskák lennének kilenc élettel, azt mondanám: most elhasználtak hármat” – mondta Steven Luckesen parkőr.
Ez esetben viszont Gardner már négynél tart öt évvel ezelőtti hórobogós kalandjával együtt. S már csak öt van hátra…