Pekingi időszámítás a Komjádiban

Ma megkezdődik a 109. magyar országos úszóbajnokság. Egyúttal az első, amelynek selejtezőit délután, középdöntőit és döntőit pedig reggel kilenc órától rendezik. E fura csavarral a hazai sportági szövetség nem a feje tetejére állt világot kívánta követni, hanem a jövő évi olimpia időbeosztását, amelyet a versenyzők helyett az amerikai tévénézők igényei szerint állítottak össze. A felkészülést így nem árt már most megkezdeni, hiszen Pekingben nem feltétlenül az nyer majd, aki amúgy jól úszik. Hanem az, aki előtte jól is alszik.

Nem akármilyen logikai lánc: a sportvilág alkalmazkodik az amerikai tévénézőkhöz, ezért ezt az utat követi Európa – a jövő tavaszi eindhoveni kontinensviadalon is „hajnali” kilenckor indítják a döntőket – és Magyarország is. Azért tehát, hogy 2008 augusztusában egy texasi farmer szokásos esti sörével ülhessen le a tévé, azaz az olimpiai úszódöntők elé, Cseh László Budapesten, a Komjádi uszodában csütörtök kora délelőtt vág neki a 400 vegyes fináléjának a magyar országos bajnokságon. Az első felháborodáson túl vagyunk, és bár dacolni még lehetne, ennél erősebb kényszer, hogy nyerni meg kellene.
Kiss László szövetségi kapitány szerint ez az „időzavar” ellenére messze nem lehetetlen: „Az olimpiák történetében eddig két olyan nap volt, amikor reggel rendezték az úszódöntőket: 1988-ban, Szöulban az első két nap. Güttler Károly ekkor kapott ki egy századmásodperccel száz mellen, és lett arany- helyett ezüstérmes, Darnyi Tamás viszont ugyanekkor győzött világcsúccsal vegyesen. A helyzet tehát nem teljesen ismeretlen, egyszer már megoldottuk, másodszor is meg fogjuk oldani. Az edzőknek ennek érdekében persze minden tudásukat be kell vetniük, az egyes napszakok munkafázisait át kell dolgozniuk, a versenyzőknek pedig korán fel kell kelniük, de emellett az ébredési folyamat is gyorsítható.” Maguk a sportolók sem dimenzionálják túl e drasztikus változtatást, egyelőre legalábbis nem. Kovács Ágnes, a 2000-es olimpia 200 méter mell aranyérmese például úgy véli: „Mindig alkalmazkodni kell az adott helyzethez, de szerencsére nemcsak nekünk, hanem a vetélytársaknak is. A legegyszerűbb ezt tényként elfogadni. Én például Sydneyben a délelőtti előfutamban majdnem olyan jól úsztam, mint este, és ha arra kényszerülök, talán képes lettem volna ugyanarra az időre. Pekingben persze sok múlik majd azon, a döntő reggele előtti éjszakán ki alszik nyugodtan, és ki járatja az agyát.”
Sőt, valószínűleg ez lesz siker és sikertelenség kulcsa. Különösen fő reménységünk, Cseh László esetében, aki a márciusi melbourne-i vb-n 200 vegyesen előbb bebizonyította, hogy fizikailag, sportszakmailag kirobbanó formában van, majd 400-on sajnos azt is igazolta, hogy ez szellemi fittség, lelki kiegyensúlyozottság nélkül önmagában kevés. A helyzetet tovább élezheti – vagy éppen tompíthatja –, hogy a vb-menetrenddel gyökeres ellentétben a 400 vegyes az olimpia nyitószáma lesz, de világ- és Európa-bajnokunk szerint nem ezen múlik majd a szereplése: „Elsősorban mentálisan kell rendben lennem. Anélkül nem megy. Ha görcsölök, el se induljak. De szakemberekkel, edzőkkel, szülőkkel, barátokkal hónapok óta dolgozunk rajta, hogy oldódjon az a görcs, és már most jóval lazább vagyok. Egyébként pedig nem idegen tőlünk a reggeli úszás, nézzük a dolog jó oldalát: a döntő előtt egy jó nagyot lehet aludni. Talán még hasznomra is válhat.” Güttler Károly utánpótlás-kapitány, minden idők legaranyközelibb olimpiai ezüstjének birtokosa azért kétkedőbb, méghozzá személyes tapasztalatai alapján: „Laci azt mondja, majd egy nagyon jót alszik. Csak nehogy nagyon rosszat aludjon. Mert azt például nem könnyű feldolgozni, hogy az ember a legjobb idővel bekerült a négyes pályára, és másnap reggel esélyesként az olimpiai aranyéremért úszhat. Emlékszem, én Szöulban százhatvanas pulzussal feküdtem az ágyon, a szememet is alig tudtam lehunyni. A helyzet most ugyanaz: a döntő előtti feszültséget nem a délutáni csendes pihenő két órája alatt, hanem egy éjszakán át kell és lehet feldolgozni. Nagyon sok múlik majd azon, ez kinek hogyan sikerül.”
A magyarok mindenesetre az első ésszerű lépést megtették: az úszó ob ma a délutáni időfutamokkal kezdődik, majd a holnap reggeli döntőkkel folytatódik. A pekingi időrendet tehát máris másoljuk; nagy kár, hogy szimulálni szinte mindent lehet, csak a tétet nem.
És hogy Cseh László a 400 vegyes hazai fináléja előtt nyugodtan alhat, afelől semmi kétség.