Hadik András 1757-ben a hétéves háború idején huszáraival elfoglalta és alaposan megsarcolta az akkori porosz fővárost, Berlint. Haditettekben más hasonlóra nem igazán lehetünk büszkék, a sport területén viszont igen, gondoljunk csak az 1936-os berlini olimpiára, amely kilenc magyar aranyérmet hozott. Aztán ha a közelmúltat és a jelent nézzük, Dárdai Pál itteni „hódítása” sem akármi, hiszen a kiváló futballista már több mint egy évtizede a helyi Hertha BSC megbecsült törzsjátékosa. Vasárnap pedig csapata és saját otthona, az Olimpiai Stadion közelében található lovaspályán családjával együtt megnézte élete első öttusaversenyét, pontosabban annak legizgalmasabb részét. Három fia, Palkó, Marci és Bence közül ki-ki a maga korának megfelelően – zászlólobogtatás, kiabálás, sírás – szurkolt a lovaglás során, s hogy milyen hatékonyan, azt jelezte a mieink kiváló teljesítménye: négyen összesen két akadályt vertek. Ennek folyományaként ketten, Horváth Viktor és Németh Róbert az előkelő második, illetve negyedik pozícióban várták az utolsó tusát.
Ám még ne szaladjunk előre egészen a futásig, hiszen előtte is történt egy s más. A lövészetben Horváth 188, Németh 184, Balogh Gábor 182, Fülep Sándor pedig 179 kört teljesített, ez utóbbinál csalódás, a többieknél jó-megfelelő. A vívás katasztrofálisan kezdődött, aztán Horváth és Németh jó passzba került, s végül pozitívan zárt (21 győzelem, 14 vereség, illetve 19, 16), Balogh megküzdött az egál közeli eredményért (17, 18), miközben több tust elvettek tőle, Fülep pedig leggyengébb számában tényleg gyengélkedett (13, 22). Ezek után valószínűnek tűnt, hogy a selejtezőben hiába estek ki az oroszok és a litvánok az éremcsatából, a csapatversenyben ezúttal nem nekünk osztják majd az aranyat, hiszen Németh egyéni indulóként csak a maga dicsőségéért versenyzett. Az úszáson mindenki szerencsésen és átlagosan túlesett, majd jött a már említett lovaglás. Itt Balogh és Németh nem hibázott, Horváth és Fülep csupán egyet vert, s mi előbbi bakijáért idegeskedhettünk igazán, mert az utolsó, könynyű akadályon akadt fenn. Ha nem teszi, azonnal a nyakába akaszthattuk volna az aranyérmet, így viszont legalább hatan ácsingóztak a világbajnoki címre szűk fél percen belüli indulással.
Ennek megfelelően a futás minden idők egyik legizgalmasabb küzdelmét hozta. Horváth gyorsan leelőzte a cseh Michalikot, s az élre állt, majd szenzációs teljesítménynyel a 22 éves vb-újonc Németh futott fel mögé. A hazaiak reménysége, Gebhardt, az athéni olimpiai bajnok orosz Mojszejev és a kétszeres egyéni vb-első litván Zadnieprovskis mindent megpróbált, de nem ők, hanem az orosz Frolov rohant fel a dobogóra. Kicsivel megelőzte Némethet, illetve minden közvetlen riválisát, de Horváthra már nem maradt ideje és ereje.
A célba érkezés után hullottak a magyaros örömkönnyek, hiszen a székesfehérváriak klasszisa a város férfi öttusájának első egyéni vb-címét szerezte, s mivel ebben idényben az Eb-t is megnyerte, már most jó esélyt adhatunk neki az év sportolója versenyén. Mindkét világversenyt egy naptári évben eddig a francia Deleigne tarolta le 1997-ben, s legutóbb 2001-ben történt, hogy két magyar állt az egyéni vb-dobogón. Az ezüstérmes – Balogh mögött – már akkor is Horváth volt, aki, egyet aludva (pontosabban forgolódva) a történtekre, röviden így értékelt:
– Fáradt voltam, sora lepörögtek előttem a tusák, nem nagyon tudtam aludni. Természetesen nagyon boldog vagyok, bár még nehezen hiszem el, hogy az idén mindkét világversenyt megnyertem. Ez hatalmas megnyugvást ad, hiszen eddig inkább az ezüstöket gyűjtöttem. Nem vagyok az az önbizalommal teli típus, de most már elhiszem, hogy tudok győzni.
Még jó. Németh Róbert sem lehet bizonyos sok mindenben, hiszen pár hete még nem is álmodhatott arról, hogy egyáltalán indul a vb-n. Aztán ifjú kortársa, Tibolya Péter eltörte a kulcscsontját, s Németh jöhetett Németországba. „Nekem ez a bronzérem felér a győzelemmel. 2002-ben négytusa vb-t nyertem Fehérváron, utána kicsit megtorpantam, mindkét kezem eltört, a teljes tavalyi évet ki kellett hagynom. A római Vk-n megéreztem a ritmust, s most megmutattam, hogy lehet rám számítani” – mondta közvetlenül a futás után, majd elsírta magát. Este aztán egy kurfürstendammi kocsmában pezsgőt rendelt a mestereinek, megköszönve a munkájukat. Balaska Zsolt lovasedző meg is lepődött: „Ilyet versenyző még nem csinált…” Németh plusz motivációként tegezésre válthatott a 63. születésnapját méltón megünnepelt Pálvölgyi Miklóssal, a szövetségi kapitány pedig egy hétig kénytelen őt magázni. Nincs könnyű dolga, de abban sem, hogy ezzel a bronzzal már négyre nőtt az olimpiai kvótát szerzett magyar férfi öttusázók száma, de csak ketten indulhatnak Pekingben.
Horváthot is érte meglepetés, egy üveg pezsgő várta a szállodai szobájában: „A hotel dolgozói köszöntik a világbajnokot!” Ez egy ilyen pezsgős berlini nap volt.
Végeredmény, férfiak: 1. Horváth Viktor 5704 pont, 2. Frolov (orosz) 5696, 3. Németh Róbert 5692, … 14. Balogh Gábor 5452, … 26. Fülep Sándor 5300. Csapat: 1. Németország, 2. Csehország, 3. Magyarország.
Vörös most nem izzott. A női versenyt még múlt szombaton a francia Caze nyerte, Vörös Zsuzsa 14., Tóth Adrienn 22., Gyenesei Leila pedig – nulla pontos lovaglásának „köszönhetően” – 36. lett. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Vörös érdeklődésünkre így értékelt: „Nyugodtan készültem a vb-re, mert az Eb-n már megszereztem a kvótát, s talán az a plusz hiányzott, ami a többiekben most megvolt. Mivel már nem lehetett esélyem az első hatba jutni, nem futottam ki magam, de erősen mentem. A lovaglásommal megint gondok akadtak, remélem, a komplett és nyugodt olimpiai felkészülés majd törli a negatív élményeket. Ez a második évem 2001 után, amikor nem nyertem egyéni érmet világversenyen.”
Végeredmény, nők: 1. Caze (francia) 5600 pont, 2. Schöneborn (német) 5584, 3. Asadauskaite (litván) 5552, … 14. Vörös Zsuzsa 5376, … 22. Tóth Adrienn 5260, … 36. Gyenesei Leila 4080. Csapat: 1. Fehéroroszország, … 7. Magyarország.
rendőrség
Súlyos bűncselekményt követhetett el ez a 15 éves pécsi fiú, nagy erőkkel keresi a rendőrség
