Kivívta magának az elismerést

Száz éve, 1911. november 8-án született Rajczy Imre olimpiai bajnok kardvívó.

Radványi Benedek
2011. 11. 08. 14:21
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1934-ben került be a magyar válogatottba, s Varsóban a csapat tagjaként 23 évesen Európa-bajnok lett – egyéniben pedig Gerevich Aladár mögött ezüstérmet szerzett –, s ezt a címet megvédték egy évvel később is. Aztán egy újabb év elteltével már a berlini olimpia fináléjában vívott az olasz csapat ellen. Neki jutott a döntő asszó, amit egy korabeli tudósítás így idéz fel: „Rajczy az olasz Masciotta ellen feltartóztathatatlanul szerezte a kilencedik magyar győzelmet, hogy vele a magyar kardvívás újabb olimpiai sikerét érje el. Rajczy arcán lángol az öröm, mikor sisakját lekapja. Masciotta pillanatra habozik, de a bíróság elnökének intésére ellenfele, legyőzője keze után nyúl. A nézőtéren pedig elemi erővel harsog a huj, huj, hajrá, tombol az ünneplés.”

1937-ben aztán Párizsban a világbajnoki döntőben verték meg az olaszokat, ebben az esztendőben Rajczy Imre vezette a világranglistát, s ő nyerte a hazai bajnokságot is. Nem akármilyen utat járt be a vívócsarnokon kívül sem: államtudományi doktorátust szerzett, majd művészeti titkárként és szabadalmi ügyvivőként dolgozott, később a Magyar Olimpiai Bizottságban titkárként működött. Az 1935-ös budapesti főiskolai világbajnokság főrendezője volt, ahol mind a kard egyéni, mind a csapatverseny eredményhirdetésekor a dobogó legfelső fokára állhatott.

A világháború után a hatalom rossz szemmel nézte, hogy minisztériumi köztisztviselő volt a Horthy-érában. 1945-ben feleségével és két gyermekével elhagyta Magyarországot és Argentínában telepedett le. Buenos Airesben tíz éven át az argentin kardválogatott edzője volt, majd az 1951-es Pánamerikai Játékok rendezésében is tevékeny részt vállalt, 1955-től pedig az Argentin Olimpiai Bizottság titkáraként működött, így a hivatalos delegáció tagjaként jelen lehetett a melbourne-i olimpián is. Az 1961-es Buenos Aires-i vívó világbajnokságnak ő volt a főszervezője.

Később foglalkozott motorkerékpár- és kisautógyártással, cégét magyar társakkal alapította, ahogy a Buenos Aires-i Centro Hungaro nevű magyar központot is, emellett elnöke volt a Hungaria klub vívó szakosztályának. Itt, külhonban halt meg 1978. március 31-én.

Idén szülővárosában, Szombathelyen – ahol sportiskola is viseli a nevét – a legendás kardvívó születésének századik évfordulóján Rajczy-emlékévet tartanak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.