Oda az Eb-arany

2-0-ra, 6-4-re és 10-8-ra is vezetett Montenegró a Kemény-legénység ellen, amely mindannyiszor kiegyenlített, de a hosszabbításban nem bírtuk el a terhet.

Majdnem elkezdhettünk örülni a Montenegró elleni póló-Eb-elődöntő előtt, hiszen a nekünk igencsak fekvő stílusú olasz válogatott a szerbek elleni meccsen, a másik ágon csaknem a félidőig döntetlenre tartotta magát mumusaink ellen. A délszlávok aztán a végén lerendezték a dolgot (12-8), így vált biztossá, hogy győzelmünk esetén rajtuk keresztül kell felmászni Európa tetejére.

Az eindhoveni tornán eddig igen jól ment nekünk, valamennyi mérkőzésünket magabiztosan nyertük (többek közt a világbajnok olaszok ellenit is), miközben Montenegró vereséget szenvedett a csoportkör óta már „kipurcant” Horvátországtól, és Spanyolországgal sem bírt – Szerbiát is csak úgy tudta verni, hogy a „nagy testvér” számára akkor már biztos volt az elődöntőbe jutás. Azért vigyáznunk kellett 2008 Európa-bajnokai ellen, akkor is, ha éppen ellenük nyertünk utoljára világversenyen elődöntőt – a pekingi olimpián 11-9-re úgy, hogy pár nappal korábban ikszeltünk –, s Kovács Istvánnak, Románia szövetségi kapitányának el kell hinnünk, hogy a legerőszakosabb délszláv együttes éppen Montenegró. (Azért kell elhinnünk, mert a románok mindhárom csapattal megmérkőztek, Horvátország ellen pedig győzni is tudtak az Eb-n.)

Kétszer kettő gól hátrány

A német Spiegel és az azeri Koganov jelzésére indult az elődöntőnk, és Paskovics hozta el a labdát. Különleges volt elsőre a taktikánk, mert mintha nem úsztunk volna rá teljes erőből, és az egyértelműen gyengébb kapussal, Baksával kezdtünk. Az altatásnak az lett a vége, hogy már éppen elhitette Ivovics, elrontják a támadás címszó alatti labdázgatást, mire gólt lőtt fél perccel a kezdés után. Hárai ezután kapufáig jutott. Janovics megint… – 0-2 előnyből. Majdnem eltelt a negyed fele is, mire Steinmetz Ádám kiharcolt egy ötméterest, Biros pedig először lőtt gólt számunkra. Végre ügyes volt Baksa is, Kiss Gergely pedig másodpercekkel később szokásos ágyúlövésével egyenlített (2-2). Újabb kivédekezett montenegrói támadás, de hogy egy percen belül azért mégse lőjünk hármat, az ő hálóőrük is bemutatott egy bravúrt Kásás életerős próbálkozásánál. Az első negyedben mindkét válogatott ideges támadásvariációkat mutatott be, ezért több gól nem is esett már.

A második ráúszásnál megint nem mi örülhettünk, de első támadásunknál létszámfölényben voltunk, Biros pedig kegyetlenül kihasználta ezt (3-2). Az egyenlítést (3-3) pedig olyan találattal büntettük meg, amit le sem lehet írni: minden csapattag hozzáért összesen két másodpercen belül, utoljára pedig a védőket zavaró Kásás Tamás (4-3). A magyar bajnokságban szereplő Brguljan előbb az újbóli egyenlítő, Janovics pedig a montenegrói vezetőgólt préselte be – mintha mindkét esetben elvárható lett volna Baksától a hárítás, de legalábbis az egyik esetben. Hogy ilyen kevés gólt lőttünk, azért is volt felelős, mégpedig a hihetetlenül sokat, de pontatlanul próbálkozó Kásás Tamás, akinek az összidő harmadánál már négy elrontott lövése volt. A másik sokat vállalkozó, Biros kisvártatva hiába úszott meg, a kezére varázsolt labdát közvetlen közelről gyűrte a kapus kezébe. A félidő montenegrói előnygóllal ért volna véget (4-6, Baksa megint nem volt egészen a helyén…), ha nem kapunk még egy ötméterest, amit Kiss Gergely értékesít (5-6).

Végre Szécsi

A harmadik nyolc perc Madaras találatával kezdődött (6-6), megint mínusz kettőről jöttek vissza a Kemény-legények, és bár Baksa védett egy nagy ziccert, kicsit mintha megint elaludt volna a rövidre nem túl nagy meggyőződéssel odatuszkolt lövésnél (6-7). A tizedik magyar emberelőnyből Varga Dénes gyötörte be az újbóli magyar egyenlítést (7-7), és miután Baksa végre védett egy emberhátrányos helyzetben, Varga Dénes egy brutális góllal visszavette a vezetést számunkra (8-7). A harmadik negyed hajrája Janovics szédületes kapufás góljával indult, Paskovicséval folytatódott (8-9), és Ivovicséval fejeződött be (8-10), katasztrofális magyar védekezés…

Az utolsó negyed végre a mi támadásunkkal kezdődhetett, és kaptunk egy kettős emberelőnyt, amiből Kiss harmadik gólja egyre zárta a hátrányt (az ekkor ötgólos Janovics pedig visszahizlalta, 11-9). Steinmetz ekkor valahonnan előhúzta legjobb tudását, és igen gyorsan lőtt kettőt, amihez Hosnyánszky Norbert is hozzájárult eggyel – hiába vezettek már többször is kettővel a montenegróiak, mindig fölálltunk. Kisvártatva Hárairól állították ki a védőjét gólhelyzetben, de büntető helyett „csak” emberelőny lett belőle, amire hiába válaszolt gyors időkéréssel Kemény Dénes. Montenegró pedig büntetett (12-12). 13 másodperccel a vége előtt ellenfelünk kért időt, hogy ne menjen az idő a ráúszással. Egy blokk segítette még egy gyors ellentámadáshoz a mieinket, de hosszabbításnak kellett következnie – kétszer 3 perc.

Ide? Oda…

Az első találatot Gojkovics jegyezte emberelőnyből (13-12), de mi is kaptunk egy fórt, amit azonnal besimított a rövidbe Kiss Gergely (13-13), akinek ez a negyedik vonalkát jelentette a neve mellett. Az utolsó 3 percre kaptunk egy jó hírt: az ötször betalált Janovics kipontozódott. A rossz hír pedig: Jokics nem magyar, és gólt lőtt, tehát 14-13 oda. Szécsi bő egy perccel a vége előtt ziccert hárított, így mehettünk az egyenlítésért, de elkapkodtuk, így Montenegró már majdnem hátradőlhetett, de ők sem tudták belőni a megkönnyebbítő találatot. Egy támadásnyival a vége előtt Kemény időt kért, de ezúttal nem sikerült már egalizálni… Mehetünk Olaszországgal a bronzért. És nyáron az olimpiai aranyért.

MAGYARORSZÁG–MONTENEGRÓ 13–14 (2–2, 3–4, 3–4, 4–2, 1–1, 0–1)
magyar gólszerzők: Kiss Gergely 4 , Biros Péter 2, Steinmetz Ádám 2, Varga Dénes 2, Hosnyánszky Norbert 1, Kásás Tamás 1, Madaras Norbert 1