Megfogyva bár, de törve nem

Bár női kézilabda-válogatottunk húsz év után 2011-ben lemaradt a világbajnokságról, klubcsapataink a kontinentális kupákban még állják a versenyt az elittel.

Mindegyik búcsúnak más és más az olvasata. A KEK-ben az Alcoa három nappal a Zajecsar elleni, első nyolcaddöntő előtt menesztette edzőjét, Mihály Attilát, és bár a helyére lépett Siti Beátával Székesfehérváron így is sikerült nyerni 24-20-ra, a szerbiai, 24-17-re vesztes visszavágón már Konkoly Csaba dirigált. Az EHF-kupában a Békéscsaba kétszer is hazai pályán fogadhatta a spanyol Mar Alicantét, ám az első meccsen hiába vezetett ellene már nyolc góllal is, végül csak hárommal győzött, másnap pedig hattal kikapott. A Vác ugyanezen a tornán hétgólos hátrányt szedett össze Ankarában a Milli Piyangóval szemben, és ugyan vasárnap, a második félidő elején már héttel vezetett, végül nem a törökök roppantak össze, hanem a magyarok.

A kiesőkről ennyi elég is, folytassuk a még harcban állók esélyeivel! Elsőként természetesen a Győri Audi ETO-val, amely a Bajnokok Ligája középdöntőjében először a tavalyi finalista Itxako Navarra otthonában győzött 28-26-ra, majd vasárnap az EHF-kupát védő dán Midtjyllandot cincálta szét 35-27-re. Lelkendezhetünk egy sort azon, hogy a norvég beállós, Heidi Löke nemcsak önmaga kivételes klasszisát adja hozzá a tavalyi ETO-hoz, hanem hatására a többiek is szárnyalnak, Görbicz Anita például újjászületett, és láthatóan élvezi, hogy tömheti labdáival; mindezzel azonban várjunk még egy hetet, hisz vasárnap éppen a Larvik, Löke és Karl Erik Böhn előző klubja, abszolút nem mellékesen, az aktuális BL-győztes vendégeskedik Győrben. Méghozzá úgy, hogy a második körben hazai pályán csak 23-23-as döntetlenre ment az Itxakóval. Az ETO így egyedi esélyhez jutott: ha győz, három forduló után, féltávnál három ponttal vezetheti a csoportját! Ami, azzal kalkulálva, hogy a folytatásban az Itxakót és a Midtjyllandot is ismét legyűri, bármilyen különbségű larviki vereség esetén is biztos elsőséget jelentene.

A tavalyi BL-középdöntőben, annak is a harmadik fordulójában, tehát ugyanebben a fázisban, ráadásul kereken egy évvel a mostani összecsapás előtt, 2011. február 19-én a Győri Audi ETO valószínűleg fennállása legpazarabb játékát nyújtva 25-16-ra diadalmaskodott Larvikban. Ez megismételhetetlennek tűnő bravúr. A hazai visszavágón kapott 24-18-as verés remélhetőleg ugyancsak az, persze ellentétes előjellel.

Ám tegyük hozzá, a továbbjutás a lényeg, nem az, hogy ez elsőként vagy másodikként sikerül, hiszen az elődöntőre úgyis két, közel azonos erősségű rivális érkezik majd a túloldalról. Ennek legutóbbi bizonyítékaként vasárnap a román Oltchim Valcea 30-21-re intézte el a francia Metzet, a montenegrói Buducsnoszt Podgorica pedig 29-21-re e a szlovén Krim Mercator Ljubljanát. Mindketten négypontosak, nem is lehet vitás, hogy egymás között osztják el a két elődöntős pozíciót.

A KEK-ben egyszerűbb a menet, végig egyenes kieséses módon zajlik a küzdelem. Amelyet a két magyar – a Ferencváros és a DVSC – mellett két orosz (Dinamo Volgograd, Zvezda Zvenyigorod), valamint egy-egy dán (Viborg), norvég (Byasen Trondheim), német (HK Leipzig) és szerb (Zajecsar) együttes élt túl. Amikor a Fradi szombati sajtótájékoztatóján megkérdezték Elek Gábor vezetőedzőt és a Rosztovnak tíz gólt vágott Zácsik Szandrát, a keddi sorsoláson kit szeretnének elkerülni, összenéztek, és egyszerre mondták: a Volgogradot. Mivel ezúttal nincs kiemelés, egy a héthez az esélye, hogy épp a Volga-partiakat fogják ki. Igaz, a Zvezdával és a Viborggal sem lehetnének sokkal boldogabbak, mint ahogyan a debreceniek sem.