Ha e képesség továbbra is jellemzi fiait, akkor szerdán is győznek, hiszen vb-negyeddöntő következik az Európa-bajnoki címvédő dánokkal szemben. Az újabb siker azonban már az álom kategóriája lenne, nemzeti férfiegyüttesünk legutóbb másfél évtizede emelkedett vb-n a legjobb négy közé, a tavalyi olimpián azonban végrehajtotta e bravúrt. Londonban kétszeri hosszabbítás árán gyűrte le 34-33-ra Izlandot, Barcelonában bezzeg a második félidőben elképesztő fölénnyel, az ellenfelet húsz gól alatt tartva múlta felül 27-19-re a 2007-es és 2009-es vb-n is érmes lengyeleket.
De jó érzés!
Így érthető, hogy az egyébként fényben és árnyékban sem szívesen kitárulkozó Mocsai a meccset követő sajtótájékoztató hivatalos részének zárultával óriási sóhaj kíséretében azt mondta: „Jaj, Istenem, de jó érzés!” Kérdezni sem kellett, mi. Természetesen nem a tenyerén éktelenkedő jókora foltra utalt, amellyel kapcsolatban kijelentette: „Belilult, mert beleütöttem valamibe a mérkőzés alatt, de hogy mibe, nem emlékszem, nem is számít”. De nem ám. Hogy akkor mi az, ami számít? Például hogy a Fazekas Nándor visszalépése következtében első kapussá előugrott Mikler Rolandot nem agyonnyomta, hanem klasszissá emelte a tét. Amikor megkérdeztem tőle, élete meccsei sorában hova helyezi a lengyelek ellenit, azt felelte, nagyon-nagyon előre; ebben az a legszebb, hogy ez a találkozó jelentőségére és az ő produkciójára egyaránt igaz.
Ettől még elsősorban társait méltatta értékelésében: „Én is nagyon felkészültem az ellenfélből, de védekezésben mindenki nemhogy száz, hanem ezer százalékon teljesített”. Schuch Timuzsin, a hátsó alakzat egyik oszlopa úgy fogalmazott, álmodni sem merte volna, hogy csak tizenkilenc gólt kapunk, Nagy Kornél hozzátette, csak így lehetett nyerni, majd megköszönte Mikler remeklését. E ponton az elöl hat gólt vágott Iváncsik Gergő is csatlakozott hozzá, aztán így összegzett: „Ez a csapatunk igazi arca, amikor így küzdünk egymásért”.
Császár vírusai és kínjai
Császár Gábor a maga vírusaival és egyéb kínjaival is küzdött, és e fronton is sikert aratott. Kezdetben olykor még szinte járóbetegnek tűnt, de az interjúzónában egy makkegészséges, kivirágzott, öt gólt szerzett sportember vallotta be: „A bajom szerintem összefüggött a lelkiállapotommal is. Örültem, hogy túljutottam a hogyan tovább dilemmán, azon, hova igazolok, az újságok is foglalkoztak velem eleget. Azt hittem, mindez nem befolyásolja majd a játékot, de rám is igaz lett a sokat akar a szarka esete. A lengyelek ellen úgy kezdtem, mintha két hónapja nem kézilabdáztam volna, olyan alapdolgokra is ügyeltem, hogyan passzoljak, aztán belelendültem. Egy ilyen győzelem után hogyan méricskélhetném, hogy a negyeddöntőben a dánok esélye 65 százalék, a miénk meg 35? A legjobb nyolc közé jutás szerintem olyan energiákat szabadított fel bennünk, hogy – nem elbízva magunkat – képesek lehetünk kisebb csodát tenni.”
