– Tétmeccsen szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt védett a legutóbb, még a kazah Arisztan Temirtau színeiben, a válogatottban pedig a két évvel ezelőtti, budapesti világbajnokságon, az Olaszország elleni rossz emlékű találkozón. Volt lámpaláza?
– Természetesen, ahogy válogatott mérkőzések előtt rendszeresen. Mindig büszkeséggel tölt el, ha címeres mezben játszhatok. A mostani alkalom különösen érdekes, hiszen másfél hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatot tartogat számomra az élet.
– Hogyan értékelné a lengyelek ellen nyújtott teljesítményét?
– Jó néhány edzés van mögöttem, de a meccs mindig más. Igyekeztem hiba nélkül védeni, vártam, hogy előjöjjenek a régi érzések, a régi mozdulatok. Az önbizalmam a harmadik harmadban jött meg igazán, amikor egy veszélyes kapáslövést hárítottam. Mint a védések után általában, megnéztem, hol állok, s örömmel nyugtáztam, hogy a vonalon kívül vagyok. Nekem korábban is az volt a stílusom, akkor ment jól a védés, ha kicsit kijöttem a kapuból, s felkínáltam az ellenfél játékosainak: na gyerünk, lőjetek. Pontosan, részletekbe menően azonban majd a kapusedzőnkkel fogjuk elemezni az egyes szituációkat.
– A két kapott gólról mit gondol?
– Az első előtt talán jobb helyre is mehetett volna a kipattanó, a második viszont nagyon jól eltalált lövés volt. Szitálva ment a korong a botos felsőbe, amit ráadásul nem is láttam jól.
– Milyennek látja a magyar csapatot egy héttel a világbajnoki rajt előtt?
– Menetből, kemény edzések között játszottunk a lengyelekkel. A harmadik harmadban szerintem egészen jól ment a játék a csapatnak.
„Kicsit álmosan kezdtünk, ami nem is csoda, hiszen fáradtak a fiúk a sok edzéstől – kezdte az értékelését a mérkőzés után Rich Chernomaz, a magyar válogatott kanadai szövetségi kapitánya. – Utána belelendültek, s az utolsó húsz percben helyenként kifejezetten jól hokiztak. A második lengyel gólért kicsit kár, elkerülhető lett volna. Levente ezen a meccsen is megmutatta, hogy profi játékos, teljes mértékben elégedett vagyok vele.”
A kanadai szakember új hadrendet igyekszik begyakorolni a válogatottal. A szokásos kétvédős, háromcsatáros felállás helyett 1-3-1-es formációban játszik a csapat. Ennek látszólag Vas Márton az egyik kárvallottja, akit centerből hátvédnek képzett át a kapitány. „Ott szerepelek, ahol szükség van rám, én ebből sohasem csináltam problémát. Ráadásul úgy látom, működik, amit a kapitány kigondolt, fekszik nekünk ez a taktika” – felelte az érdeklődésünkre a 33 éves hokis.
