Lundei úton: „Egyszer szeretnék védeni a magyar válogatottban”

A nagydobronyi Balog Judit személyében fiatal, kétszeres ukrán bajnok kapust szerződtetett a Győri Audi ETO KC. A hálóőr a magyar válogatott kapuját is célba vette.

– Csak a legelvetemültebb kézilabda-fanatikusok ismerhették eddig önt, pedig már kétszeres bajnoknak mondhatja magát. Bemutatná eddig pályafutását?
– Tizenegy évesen kezdtem el kézilabdázni, balátlövőként kezdtem, aztán úgy hozta az élet, hogy beálltam a kapuba, és ott ragadtam. Tizenhat évesen kerültem be a felnőtt csapatba, az Ungvári Kárpátiba, harmadik számú kapusként. Még abban az évben megszereztük az első bajnoki címet, melyet a tavalyi szezonban sikerült megvédenünk, s addigra már első számú kapussá cseperedtem. Külön öröm, hogy behívtak az ukrán felnőtt válogatottba, hogy ismerkedjek meg a körülményekkel, természetesen a közös edzés se maradhatott ki. Kevés nemzetközi tapasztalatom van, mert az ungvári csapattal csak az EHF-kupában szerepeltünk, és már a második fordulóban ki is estünk.

– 2012 nyarán járt próbajátékon a Ferencvárosnál, miért nem jött össze a szerződés?
– Akkoriban még nem éreztem magam alkalmasnak, hogy otthagyjam a Kárpátit.

– Sokakat meglepett azzal, hogy elhagyta az ukrán bajnokot. Mi volt a szakítás oka?
– Nagyon szerettem azt a csapatot, de úgy láttuk a szüleimmel, hogy egy ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza. Csábító volt, hogy Róth Kálmánnál edzhetek és játszhatok. Úgy gondolom, hogy itt erősebb a bajnokság, és sokkal többet fejlődhetek, mint Ukrajnában. Számomra most ez az első számú cél.

– Mit szóltak a Kárpátinál, hogy nem hosszabbított?
– Mivel mindig a szívemet és a lelkemet adtam a csapatért, egyáltalán nem örültek, de megértették és elfogadták a döntésemet.

– Közismert, hogy a kárpátaljai szurkolók a Hetesölő becenevet ragasztották önre.
– Mivel eleinte az edzőm, Borisz Petrovszkij csak a hétméteresekre engedett föl a pályára, így ezeknél kellett bizonyítanom. Ennek tudatában igyekeztem mindig a legtöbbet kihozni abból a néhány másodpercből, amíg a pályán lehettem. Igazából akkor ragadt rám ez a név, amikor egy meccsen hét vagy nyolc büntetőt is sikerült megfognom.

– Mivel a kézilabda nem egy „pénzért szerződtetünk játékosokat” sportág, gondolom, hogy volt más ajánlata is.
– Érdeklődtek mások is, nevüket most már fedje jótékony homály, de a Győr ajánlatára nem tudtam nemet mondani.

– Győrben két klasszis áll Ambros Martín rendelkezésére. A Veszprémet pedig a Győr ificsapatának is nevezik.
– Tudom, hogy nagyon nehéz Katrine Lunde és Herr Orsolya mellett állandó játéklehetőséghez jutni, ezért egyértelmű, hogy Veszprémben kell olyan teljesítményt nyújtanom, amellyel minél hamarabb be tudok mutatkozni a győriek felnőttcsapatában.

– Több kézilabdás fórumon már úgy beszélnek önről, mint Lunde utódja. Mit szól ahhoz, hogy már most a norvég sztárhoz hasonlítják?
– Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy Lundével egy lapon említenek, de még nagyon messze állok tőle, rengeteget kell fejlődnöm. Ebben nagyon sokat segít Róth Kálmán és Hoffman Beáta. Nagyon szeretném, ha Ukrajna után Magyarországon is megismernék a nevemet.

– Sajtóértesülések szerint két évre szerződött Győrbe, mivel lenne elégedett 2015-ben?
– Az még nagyon messze van, de szeretnék úgy teljesíteni, hogy Veszprémben és Győrben is érezzék azt: jó döntés volt a leigazolásom. Továbbá nagyszerű érzés lenne, ha egyszer majd védhetnék a magyar válogatottban is.

– Veszprémben három fiatal és tehetséges kapus küzd az „egyes számú mezért”, köztük az a Szemerey Zsófi, aki a napokban nyert U19-es Eb-t, és bekerült a torna álomcsapatába. Mit gondol, mennyi időt tud majd a pályán tölteni?
– Nagyon ügyesek a lányok, és természetes, hogy erős a versengés, de társak vagyunk, és azon leszünk, hogy a legjobb formánkat hozzuk, így segítve a csapatnak. A szezon végén azzal lennék elégedett, ha azt érzem, hogy minden meccsen a maximumot nyújtottam, és felemelt fejjel tudok az edzőim, valamint a szurkolók szemébe nézni.

– Fiatalon került egy másik országba: új csapat, új város, új barátok. Nagy változás ez az életében.
– Hatalmas változás, és mivel csak nagyon ritkán láthatom az otthoniakat, hozzá kell szoknom a hiányukhoz. Természetesen amikor csak tehetem, akkor majd hazamegyek, a szüleim és barátaim támogatása nagyon sokat segít nekem ebben az új helyzetben.