Simeone már játékosként beírta magát az Atletí aranykönyvébe, vezéregyénisége volt az 1996-ban duplázó (bajnoki cím, Király-kupa) Manzanares-parti csapatnak. Közben 106 alkalommal az argentin válogatott égszínkék mezét is magára öltötte, azaz Buenos Airesben és a Vicente Calderón Stadionban is legendai státusba emelkedett.
Az igazán nagy dobás azonban csak most következik: 2011. december 23-án az Atlético edzője lett, s azóta új időszámítás kezdődött a piros-fehéreknél. 2012-ben megnyerték az Európa-ligát, majd az európai szuperkupát, 2013-ban pedig harmadik lett a csapat a Primera Divisiónban, amely a legjobb helyezése az 1996-os aranyérem óta. A hab a tortán – vagy ahogy itt mondják: a szilva a tortán – idén tavasszal a Király-kupa elhódítása volt a Real Madrid legyőzésével.
Simeone vezetésével szenzációsan kezdte az Atletí a szezont: nyolc bajnokin nyolc győzelem, azonos pontszámmal második hely a jobb gólkülönbséggel álló Barcelona mögött.
Szombaton Cornellában az Espanyol ellen századszor ül tétmeccsen az Atlético kispadján a zseniális argentin. Ha legyőzik a kisebbik barcelonai csapatot, ezzel beállítják a legjobb ligakezdés spanyol rekordját, amelyet az 1968–1969-es Real Madrid tart kilenc sorozatgyőzelemmel a bajnokság elején. (És az is lehet, hogy ma este már a Barca is, amely az Atlético előtt két órával játszik, Pamplonában...)
És mindezt úgy érte el Simeone a csapattal, hogy elvesztette egyetlen világsztárját, Radamel Falcaót, aki egy vagyonért Monacóba távozott.
Kivirágzott viszont helyette a brazil Diego Costa, nyolc fordulóban tíz bajnoki gól szerzője. Akiért ezekben a napokban ölre megy Vicente del Bosque, a spanyol és Luiz Felipe Scolari, a brazil válogatott szakvezetője.
