– Imre Géza a hét végén nem lép pástra, de vele kapcsolatban sokkal inkább az a hír, hogy 38 évesen a minap úgy döntött, egy lazább év után a 2016-os olimpiát megcélozza. Tudták, milyen bejelentésre készül? – indítottuk a beszélgetést Rédli Andrással.
– Hogyne. Nekünk is említette, hogy a versenyek után már több idő kell neki a regenerálódásra, és most egy évre parkolópályára teszi magát. Szeretne feltöltődni, s ha ezután úgy látja, hogy Rióban is a csapat hasznára lenne, akkor megpróbálja kiharcolni a részvételt.
– Rió de Janeiróban Imre Géza 41, Boczkó Gábor 39 éves lenne, ön 33, Szényi Péter 29. S ugyan a párbajtőr tudvalevőleg nem a sihederek terepe, nem lenne nagyon öreg már ez a csapat?
– Jómagam azt vallom, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, és nem hinném, hogy Gézáról ismeretlenül bárki is megmondaná, ő most mennyi. Bízom a csapatunkban, számomra pedig az a kiindulási alap, ahogy Géza vívott a világbajnokságon. Bár jövő hétfőn betöltöm a harmincat, így tulajdonképpen már nekem is a B oldal forog, még a 2020-as olimpián is ott akarok lenni. Rióban éppen krisztusi korban leszek, és szeretnék összefüggést látni azzal, hogy a játékokat a híres, kitárt karú Krisztus-szobor szomszédságában rendezik Jó lenne legalább egy arannyal hazatérni onnan. Tudom persze, hogy addig még rengeteg munka vár rám, de úgy érzem, egyre érettebben, higgadtabban vívok, ami egyébként a világranglistás helyezésemben is visszaköszön. Jelenleg tizennyolcadik vagyok a rangsorban, és csak négy pont választ el attól, hogy bekerüljek a legjobb tizenhatba. Az a cél, hogy ez összejöjjön, mert akkor a Világkupákon már nem kellene vívnom a selejtezőkben.
– A világbajnok csapat tagjai élveznek valamiféle védettséget a válogatásnál?
– Csak annyit, hogy a jövő év elején a dohai és a legnanói világkupákra hármunknak már megvan a repülőjegye, ettől eltekintve nem szabad hátradőlnünk.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
(Fábik Tibor)
