A Magyarok a Barcáért elképesztően gazdag dokumentumanyagból építkezik, százévesnél is idősebb, korabeli filmfelvételek idézik fel a Katalóniába szakadt svájci kereskedő, Hans Gamper által 1899-ben alapított klub első időszakát, majd a „szőke magyar medve”, a klubért vérét is adó, a Barca kapuját 1921 és 1930 között védő Plattkó Ferenc, illetve játékostársa, Berkessy Elemér – odakinn Emilio Berkessy – alakját.
A Barca aranykorszaka 1950. június 15-től datálódik, ekkor írta alá egy ma már istenként tisztelt, 24 éves, szőke fiatalember, bizonyos Kubala László a szerződését. Kubalával mámorító sikersorozat vette kezdetét, amely Kocsis Sándor és Czibor Zoltán 1958-as megérkezésével csak tovább fokozódott. Az akkori játékostársak – többek között a később a Real Madridban is két évet lehúzó –, Justo Tejada, Ferran Olivella, továbbá az egyetlen spanyol aranylabdás, Luis Suárez, illetve a klubot 1978 és 2000 között irányító legendás elnök, Josep Lluis Núnez megindító emlékezésekben idézik fel a három zseniális magyar alakját. Núnez elnök sommás véleménye, miszerint annak a Barcának az előképe, amely Pep Guardiola edzősége idején, 2009 és 2012 között elkápráztatta a világot, a Kubalát, Kocsis és Czibort az ötvenes, hatvanas évek fordulóján felvonultató BEK-döntős, többszörös spanyol bajnokcsapat volt. Núnez arra is rámutatott, hogy valójában Kubala tette lehetővé az 1957-ben felavatott Nou Camp felépítését, hiszen az ő zseniális játéka generálta azokat a bevételeket, amelyek igazából felvirágoztatták a klubot. Nem véletlenül áll Kubala hatalmas szobra a Nou Camp előtt
Annak a fantasztikus Barcának, abban a formában, a tragikus kimenetelű, 1961-es BEK-döntő volt a búcsúja: a berni Wankdorf-stadionban, az 1954-es elveszített világbajnoki döntőhöz kísértetiesen hasonlító körülmények között, a Benfica ellen 3-2-re elbukott mérkőzés. Kocsis és Czibor szerezte a Barca góljait, s a találkozó után sem Kubala, sem Czibor nem lépett már pályára az együttesben, és Kocsis is ki-kimaradt a csapatból.
