A MOB persze nem dacolhatott az ajánlással, a tagok közül egyedül a kézilabda-szövetség képviseletében dr. Jacsó István szavazott a részvétel mellett, s hárman tartózkodtak: Békesi László, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke (későbbi pénzügyminiszter), Bogár Pál, az 1955-ös Európa-bajnok kosárlabdacsapat kapitánya, valamint egy azóta is azonosítatlan tag. Az már más kérdés, hogy a pártvezetőség Jacsó István kiállását cinikusan arra használta föl, lám, nálunk demokratikus döntés született.
Románia példája mégis arra bizonyíték, hogy érdemben is lett volna mód a szembeszegülésre a Szovjetunióval. Hogy ezt Magyarország miért nem vállalta? Kádár János állítólag úgy ítélte meg, Magyarország már azzal túlfeszítette a húrt, hogy a nagy testvér engedélye nélkül lépett be a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba, s építgette a piacgazdaság egyre erősebb szigeteit.
A mából visszatekintve mindez persze inkább magyarázkodásnak tetszik. Marad a keserű tény, Magyarország csak két nyári olimpián nem vett részt. 1920-ban a háború veszteseként szenvedte el az olimpia eszméjével gyökeresen ellentétes kizáró büntetést, 1984-ben viszont önként maradt távol a játékoktól.
