Az utolsó előtti forduló vasárnap esti mérkőzésein ugyanis az első három helyezett egyaránt pontokat veszített a Málaga, a Celta Vigo és az Elche ellenében; három olyan csapattal szemben, amelynek különösebb céljai már nem lehetnek idén. Bár az Elche elméletben még kieshetett volna, de valójában aligha, a többiek viszont tipikus „se fel, se le” pozícióban, csak úgy fociztak még egy jót, saját maguk és a nézők örömére, szórakoztatására. Persze ez lenne a normális, hiszen ezért találták ki a professzionális labdarúgást, de manapság inkább ez az egyedi.
Mert egyre gyakrabban az nyer, akinek az adott szituációban fontosabb a győzelem. Kínálják magukat a hazai kontrasztok, a Paks diósgyőri feltámadásától az Újpest–MTK párharc háromnapos csodájáig (szombaton 4-0 oda, kedden 3-0 ide), de még az egészségesebb magyar futballmúltból is emlékezhetünk 6-6-os búcsúpartira, vagy arra, hogy az üldöző tudta, hiába hozza minden meccsét, vetélytársa, az első helyezett otthonában kell felülkerekednie, mert mással szemben amaz sem fog hibázni. De el is rugaszkodhatunk a mi kis háztáji pontvadászatunktól, hisz például a fogadó irodák is úgy állapítják meg az olasz végjáték oddsait, hogy a kiesés elől menekülő 18. helyezettet favoritnak tekintik a bebetonozott nyolcadiknál. Vegyük csak a Série A hét végi, 37. játéknapját! Az egyaránt veszélyeztetett Bologna és Catania ugyan nem kímélhette magát és a másikat – utóbbi magával is rántotta előbbit –, de a közvetlenül előtte állók közül a Chievo idegenben nyert, a Sassuolo pedig négyet vágott, és mindkettő megmenekült. Áldozataik, a Genoa és a Cagliari a 14. és a 15. helyen, teljes biztonságban, köszönik, jól vannak.
Mint ahogyan a Premier League két évvel ezelőtti záró fordulójában remekül mulatott a Queens Park Rangers is. A Boltonnal futott versenyt a bentmaradásért, a 90. percben 2-1-re vezetett is Manchesterben, ám ekkor híre jött, hogy a Bolton csupán 2-2-re ment a Stoke otthonában, így a QPR számára érdektelenné vált az eredmény, a maga részéről befejezettnek nyilvánította a szezont, és mosolyogva engedélyezte a 92. és a 94. percben Dzeko és Agüero találatát. E mesés, 3-2-es fordítással lett bajnok akkor a Manchester City.
Csalást, de még csak manipulációt sem feltételezünk egyik esetben sem, hogyan is tehetnénk, nincsenek bizonyítékaink. Csupán azt állítjuk, hogy a fent említett együttesek, játékosok a munkájukat végzik, és ha lejárt a munkaidejük, azaz teljesítették a kitűzött célt, azonnal el is dobják a szerszámot. Csak ezek az „őrült spanyolok” hajtanak kifulladásig, mert megrekedtek a negyven, ötven évvel ezelőtti szinten.
Amikor a labdarúgás elsősorban még sportnak számított.
