– Amikor annak idején a közszolgálati tévében karácsonykor megrendezték a Sztártusát a különböző sportok klasszisai között, rendre ön nyert, pedig vitorlázásról szó sem volt, sokkal inkább biciklizésről, labdapattogtatásról, ilyesmiről Száz évvel ezelőtt válogatott lehetett volna több sportágban, mint Hajós Alfrédék.
– Előfordulhat, de azóta más lett a világ, olyan erős a specializáltság, hogy örülök, ha egyben ki tudok tűnni.
– Mégis, hogyan lehet otthon szinte mindenben?
– Többek között úgy, hogy az ELTE-n földrajz–testnevelés tanári szakra jártam, utána meg a TF-re, ahol kötelező jelleggel belekóstoltam mindenféle sportba. Legkevésbé a küzdősportokat űzöm A vitorlázás mellett manapság főképp síelek, szörfözök, focizok. Mindig odateszem magam, pedig egyre inkább vigyáznom kellene a sérülésveszéllyel. Helyre kellett tetetnem egy csontkováccsal a térdemet, ami még Murauban zúzódott meg a síkrossz országos bajnokságon, mert összeütköztem egy vetélytársammal.
– A síkrossz sem az a tipikus életbiztosítás, amikor egyszerre négyen száguldanak le a buckás pályán Egyébként hogy került össze a vitorlázás és a síelés az életében?
– Magától értetődően, hiszen édesapám vitorlás- és síoktató volt, édesanyám pedig testnevelő tanár. A Svábhegyen laktunk, kiskoromtól feljártunk a Szabadság-hegyre csúszni. Nem volt benne semmi erőszak, eleve csak a sport érdekelt igazán, a gimi után egyértelmű volt a továbbtanulás iránya. S most a pedagógiát fel tudom használni, amikor gyerekeket oktatok vitorlázásra.
– Versenyzőként itt érte el korszakos eredményeit repülőhollandiban Domokos Andrással, de ez azért már nem magától értetődő. Hogyan és mikor kerültek össze?
– Jó régen, 1987-ben. Egy klubban, a Spartacusban versenyeztünk, az edző pedig azt mondta, üljünk össze, mert úgy látta, egymáshoz illünk. Belevágtunk, tetszett, jól is ment. Az ifik között a 420-as hajóosztályban már nyertünk Eb-futamot, annak ellenére, hogy akkoriban még igen nagy különbség mutatkozott a nyugat-európaiak és a mi hajóink között. Aztán kiderült, hogy a testalkatunknak a repülőhollandi az igazán megfelelő. A Detre fivérek 1980-ban ebben az osztályban szereztek olimpiai bronzérmet, amikor kezdtünk, ők számítottak a nagy királyoknak, ráadásul a Szpariban voltak, mint mi. Később megkaptuk Pomucz Tamásék hajóját, akik 1989-ben Eb-t nyertek, és szerepeltek az 1992-es barcelonai olimpián.
– A hajóosztály viszont ezután kikerült az ötkarikás programból. Hogyan érintette mindez a pályafutásukat?
– Korábban érzékenyen, sokáig bíztunk benne, hogy visszakerülhet, egyetemistaként baromira ráértünk volna edzeni. Aztán telt az idő, kimaradt Atlanta és Sydney, és most már kevésbé tenné fel az ember az életét egy olimpiai felkészülésre. Látjuk, micsoda lobbizás megy a háttérben a programba jutásért, most már nem is nagyon foglalkozunk vele. Az üzlet egyre inkább tönkreteszi azt a régi, klasszikus vitorlázást, amit igazán szeretünk. Az olimpián rövid, pörgős futamokat rendeznek, ahol főképp technikailag kell a topon lenni, a taktikai rész sérül, pedig az alapvető lényeg az lenne, hogy a tudásunk minél nagyobb tárházát megmutathassuk. Ráadásul kezelés szempontjából lebutított hajókkal mennek, amolyan strandcikkekkel. Egy szó, mint száz, a repülőhollandinál maradtunk, mert ez feküdt nekünk, ráadásul a kishajózásban a legkomplexebb osztály.
– 1995-től összesen tíz világbajnoki címet nyertek, legutóbb néhány napja a skóciai Largsban, és mellette kontinensviadalokat is. Melyik a legbecsesebb siker a sok közül?
– Egyrészt az 1995-ös, mert az volt az első, és igen váratlanul jött, másrészt a 2004-es warnemündei, mert az volt a legnehezebb. Kis különbséggel nyertünk úgy, hogy szinte nem hibáztunk.
– A repülőhollandinak egyértelmű legjobbja a Majthényi-Domokos egység, ebben pedig ön a kormányos. Ráadásul más hajóosztályban is gyakori vendég, sőt általában nem a mezőny közepén, hanem az élén. Ehhez képest olyan szerény, mint az ibolya, egy szóval sem mondja, hogy kimagaslik a mezőnyből. A többiek elismerik a tudását?
– A sok meghívás azt mutatja, igen, ráadásul én nyertem meg a legtöbbször a Bajnokok Bajnokságát. Ezen a versenyen a különböző ob-győztesek egy hajóosztályban csapnak össze, hogy kiderüljön, ki a legjobb.
– Kiderült. Ezek után nem érintette meg ilyen „menő” sportágakban brillírozva a celeblét varázsa? Elvégre gazdag, sikeres, ismert emberek körében mozog, ráadásul értelmes, fess fiatalember, jó pénzért ki lehetne teregetni mondjuk a nőügyeit
– Szerencsére elkerült és soha nem is érdekelt ez a fajta népszerűség. Természetesen alkalmazkodni kell és lehet a média érdeklődéséhez, de eddig még senki sem várta el, hogy bohócot csináljunk magunkból. Persze hiába is várná.
– A szintén nagyobb ismertséget hozó világ, a tengeri gyorsasági versenyek vagy a földkerülő vitorlázás sem vonzza?
– Az teljesen más dimenzió, külön kell kezelni. Példának okáért az Amerika-kupa rég nem a vitorlázásról szól, hanem a csúcstechnikáról és a pénzről. Azért ha megy a tévében, megnézem. A földkerülés is távoli a számomra, a pályaversenyek sokkal vonzóbbak, ahol a különböző taktikai megoldásokat lehet alkalmazni a környezet változásának függvényében. Tudom, ezt nagyon nehéz közvetíteni mondjuk a tévében, élőben viszont lehet élvezni.
– Főképp annak, aki csinálja. Versenyszerűen meddig képesek világszintű teljesítményre repülőhollandiban? Vagy ha kiöregednek, váltanak más, „kényelmesebb” hajóosztályra, csak hogy eredményesek maradjanak?
– Feleslegesnek tartom a váltást, mi máshogy működünk, nem vagyunk „vitorlázógépek”, akik mindenbe belevágnak, csak hogy mondjuk szerepelhessenek az olimpián. Ha azt nézzük, hogy barátaink és egyben vetélytársaink, a dán Bojsen-Möller testvérek már ötven év felett járnak, még bőven van időnk az élmezőnyben. Bár, ismerve az itthoni általános sportkondíciót Azért mi karbantartjuk magunkat, András például repül, egyrészt pilóta a szakmája, másrészt vitorlázórepülő. Én meg, ugye, csinálok mindenfélét.
– Mivel hajózni szinte bármeddig lehet, gondolom, a vitorlázás örökre megmarad.
– Egészen biztosan. Ez nem olyan sportág, mint mondjuk a labdarúgás, hogy ha jön egy súlyosabb sérülés, abba kell hagyni az egészet. Ha levágják a fél karomat, a másikkal még meg tudom húzni a kötelet, ha meg az összes tagom hiányozna, mint a Fekete Lovagnak a Gyalog-galoppból, akkor a hajón üldögélve osztogatnám az utasításokat, mondanám, merre forduljunk
origo.hu
Diákhitel-korrupció: újabb büntetőeljárás miatt is kikérhetik Magyar Péter mentelmi jogát az EP-től?
