Nem mindig evidencia, de ezúttal legerősebb összeállításában szerepel a két magyar válogatott a norvégiai sakkolimpián. Titkon reménykedhetünk Lékóék érmes szereplésében, de már az első hatba jutás is dicséretes eredmény lenne a két éve, Isztambulban kilencedikként végző csapatunktól.
A világ legészakibb püspöki székhelye, a Sarkkörtől 400 kilométerrel „feljebb” fekvő Tromsö ad otthont péntektől két héten át a 41. férfi és 26. női sakkolimpiának. Hogy azért a világi hívságok is foglalkoztatják a nyaranta huszonnégy órás napfénynek örvendő, hetvenezres norvég város lakosságát, azt bizonyítja: a templomok mellett sörfőzdéje is van Tromsőnek, a híres Mack Bryggeri, a Jo Nesbo-krimikből is ismert Storgatán – stílusosan a sakkolimpiát is a sörgyár egyik kiszuperált, felújított csarnokában rendezik.
Természetesen magyar csapatokkal, amelyek közül a bombaerős összeállításban (az alábbi táblasorrendben: Lékó Péter 2737 Élő-pont, Balogh Csaba 2637, Almási Zoltán 2693, Rapport Richárd 2701, Polgár Judit 2676) asztalhoz ülő férfiválogatott az esélyesebb, de az első táblán a tavalyi egyéni Európa-bajnokot, Hoang Thanh Trangot felvonultató hölgyek (a további táblasorrendben: Mádl Ildikó, Gara Anita, Gara Tícia, Papp Petra) sem a futottak még kategóriába tartoznak. Az Élő-pontszámok alapján a résztvevők rangsorában a férfi csapat a 6., a női a 13. helyen áll, azaz papíron sem sansztalanok, hát még a tábla mellett!
Lékó Péter, az örök óvatos duhaj lapunknak így fogalmazott az esélyekről: „Legalább tíz roppant erős válogatott van a világon, az oroszok és az ukránok kiemelkednek játékerőt tekintve, ezért különösen érdekes, hogy Oroszország tizenkét éve nem nyert olimpiát, az utolsó öt seregszemlén háromszor Örményország, kétszer Ukrajna diadalmaskodott. Az oroszokról csak annyit, hogy három extraklasszis szekundánst utaztatnak a csapattal, akik éjjel elemeznek és nappal alszanak. Ebben a mezőnyben az első tízbe kerülést elfogadható teljesítménynek tartanám, ha a hatban végzünk, az már siker, a dobogó pedig óriási bravúr lenne.”
Szekundánsaink ugyan nincsenek, de a csapaton belül példás a bajtársi szellem. „A kívülálló azt hinné, egymás előtt is féltve őrzött titokként kezeljük a számítógépünk tartalmát, de ez nincs így. Egy csapat vagyunk, konkrét esetet is tudnék említeni egy korábbi világversenyről, amikor Lékó Peti egyik variációjával sikerült legyőznöm az ellenfelemet”, mondta Almási Zoltán, aki Lékóhoz hasonlóan 1994-ben debütált az olimpiai válogatottban, s az óta egyszer sem hiányzott a seregszemléről.
Olimpiai bajnoki cím esetén fejenként 4,5 millió forint üti a játékosok markát, ami a „normál” olimpiai aranyérmes tarifa fele – tekintve, hogy nem négy, hanem kétévente rendeznek sakkolimpiát. Tromsőben minden idők legnagyobb sakkolimpiájára kerül sor, a nyílt, azaz férfi versenyre 178, a nőire 140 válogatott nevezett.
Nota bene, legutóbb 1978-ban nyertünk olimpiai bajnoki címet, Buenos Airesben, a River Plate futballstadionjában. Akkori aranycsapatunkat Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István és Vadász László alkotta. Egy ponttal előztük meg a Szovjetuniót, az utolsó fordulóban Ribli Zoltán és az idén elhunyt Sax Gyula győzelmével vertük 3:1-re Jugoszláviát, ez kellett az első helyhez.
Tromsőben érdekes táblasorrendben ül asztalhoz férfiválogatottunk. Az öt versenyző közül a legalacsonyabb értékszámú Balogh Csaba szerepel a második táblán. Balogh volt a 2013-as esztendőben hazánkban az év sakkozója, de ezen kívül igazán semmilyen érv nem szól amellett, hogy ő legyen a második számú versenyzője a csapatnak – majd meglátjuk, bejön-e a kapitányi (Horváth Tamás a férfiak szakvezetője) húzás. A hölgyeket Hazai László irányítja.
