Kezdjük a kellemesebb részével, visszafelé haladva! A 2016-os franciaországi Eb-t 24 együttes részvételével rendezik, ez minden korábbit felülmúló létszám, amely normális esetben már nem növekedhet tovább. Mivel 53 náció vág neki a sorozatnak a – földrajzi és futballszakmai értelemben egyaránt – törpeállamokkal együtt nagyjából a továbbjutásra reálisan, legalábbis nem abszolút irreálisan pályázók fele célba ér. Minden első és második, a legjobb harmadik, a többi harmadik pedig pótselejtez. Eddig a másodikokra várt e túlórázás, a kiindulási alap tehát összehasonlíthatatlanul kedvezőbb. Abban a tekintetben is – és ez már a 2. pont –, hogy a magyar, görög, román, finn, északír, feröeri hatosnál kedvezőbbet aligha kívánhatnánk. A hivatalos hazai értékelések szerint ugyan természetesen „roppant kiegyensúlyozott” e mezőny, ám ez dekódolva azt jelenti, hogy a mi szintünkön az, tehát egyetlen verhetetlen alakulat sincs benne. Köszönhetően annak, hogy a kiemeléskor a matematika ördöge a második kalapba ejtette be együttesünket, hogy az elsőből az igazi nagyágyúk helyett a görögöket fogtuk ki, a harmadikból pedig ugyan a számunkra 33 éve verhetetlen románokat, akik azonban elképesztő tempójú önsorsrontással estek neki a saját futballjuknak.
Már csak az első pontnak kellene teljesülnie, de fájdalom, erős csapatunk nincs. Nem is feltétlenül az idei tesztmeccsek eredménye – márciusban 2-1-re nyertek a finnek Győrben, májusban 2-2-re mentünk Dániával Debrecenben, júniusban négy napon belül 1-0-ra legyűrtük az albánokat és 3-0-ra a kazahokat a Puskás-stadionban –, hanem azok képe mondatja ezt. Múlt ősszel, talán botor módon, tizennegyedszer is hiába reménykedtünk – az 1986-os vb óta hét-hét vb- és Eb-kvalifikációs sorozatban bukott el válogatottunk –, épp ma egy esztendeje, szeptember 6-án szakadt ránk a bukaresti ég (0-3).
Jött rá az amszterdami nyolcas, ment a kapitány, Egervári Sándor, az őt váltó Pintér Attila pedig nagy harcos, a pályán kívül is megvívja a maga küzdelmeit. Ennek eddigi eredménye egy nyombélfekély és Szalai Ádám csütörtöki levele, amelyben lemondta a válogatottságot. Mivel Pintér amúgy sem hívta, szellemesen jegyezte meg: olyasmit utasít vissza, amivel meg sem kínálták.
