Kemény Dénes szerint lejár a „gyilkosok” ideje

A volt sikerkapitány Iránba ment pólót oktatni, majd a női szakág olimpiai egyenlősége mellett érvelt.

A férfivízilabda 1900-ban, a női 2000-ben került be az olimpiai programba. Egy évszázadnyi különbség nem tüntethető el napok, sőt esztendők alatt sem; a sportágban kevesebb női válogatott vehet részt az ötkarikás tornán, mint férfi. Az arány 2012-ben Londonban – és még 2016-ban Rióban is – tizenkettő a nyolchoz, így, ha legkésőbb 2024-re megvalósulna az egyenlősdi, az 10:10 formájában történhetne meg.

A sportág nemzetközi vezérkara, a FINA azonban semmiképpen sem szeretne feláldozni két csapatot, ezért „elterelő hadműveletbe” fogott: a hat helyett öt mezőnyjátékossal játszandó módit teszteli, és ha a kísérlet beválik, az minden számszerűsíthető gondot megold. Onnantól ugyanis nem 13, hanem 11 fős kereteket lehetne nevezni az olimpiára, így a jelenlegi húsz együttes (12+8) 260 játékosa helyett huszonnégy garnitúra (12+12) összvissz 264 játékost delegálna. Mindez persze lehetne a mi hipotézisünk is, de megerősíti dr. Kemény Dénes is, a magyar szövetség elnöke, aki szövetségi kapitányként háromszor vezette olimpiai bajnoki címre fiait. Kemény emellett közelmúltbeli, iráni tapasztalatai alapján is állítja: a póló világszerte egyre népszerűbb.

– A FINA játékszabály-módosítási elképzelése, ami jelenleg kísérlet, a gombhoz varrt kabát esete – szögezi le Kemény. – A testület tagjainak van annyi eszük, hogy elébe mentek a NOB terveinek, az összes szabálymódosítási javaslat ebből ered, én legalábbis úgy gondolom, ez a döntő szempont. Különben nem olyan nagy baj, ha több gól lesz, ha az egyéniségek ki fognak domborodni, mert jó eséllyel nem mer senki „gyilkolni”, ha nem lesz már cseréje. Ráadásul attól, ha tisztább a játék, a bírói döntések is egyértelműbbé válnak.

– Ön szerint tizenkét férfi csapat mellett inkább a nyolc női méltatlanul kevés, vagy az ugyancsak tizenkettő indokolatlanul sok az olimpia műsorán?
– Azt gondolom, a tizenkettő a reális létszám. Mert normális állapot az, hogy könnyebb megnyerni az olimpiát, mint kikerülni rá? Komoly sportágban ez kizárt, de a női vízilabdában most még ez a helyzet. Londonba például ki se jutott a pekingi aranyérmes, és a dobogóesélyes európaiak fele is hiányzott.

– Másrészt viszont, aki kijutott, az könnyebben nyerhetett.
– Kétségtelen, hogy ha ott vagy, akkor könnyebb nyerni. Egyébként szerintem ez a változtatás a következő öt olimpiára meg fogja oldani a vízilabda ügyét.

– Úgy érzi, meg kell oldani? Veszélyeztetettnek látja a sportág olimpiai létét?
– Szerintem nem annak a sportágnak a kirúgását tervezik, amit éppen bővítenek, és a női szakág 2000-ben került csak be a programba. Ha már itt tartunk, a közelmúltban egy hetet töltöttem Iránban, előadásokat tartottam, és nagyon felkészült edzőkkel találkoztam. Mármint azokkal, akik bejutottak a kurzusra, mert akkora volt az érdeklődés, hogy sokan kinn rekedtek. Megtudtam, hogy Teheránban 700 uszoda van, és őszinte meglepetésemre az iráni sporttévé este tíztől hajnalig a budapesti Európa-bajnokság mérkőzéseit adta. Leginkább a kulturális problémák gátolják a sikert, mert hogy mást ne mondjak, Iránban a nők nem léphetnek be oda, ahol a férfiak fürdőgatyában sétálnak, ezért nehézkes az anyukáknak edzésre vinni a gyerekeket. Ők persze ettől még járnak, csak ritkábban. És aki ritkábban edz, az ritkábban nyer. De ettől még pólózik.