– Az észt óriást aztán idén a Magyar Nagydíjon is móresre tanította. Hogyan bír a sokkal nagyobb riválisokkal a maga „szerény” 110-115 kilójával?
– Nehezen, de előfordult már, hogy a kisebb méretem, fürgeségem előnynek bizonyult. Most azon vagyunk, hogy még néhány kilót felszedjek, persze izomban, nem összevissza zabálva. Így is maximum 120 kilóig juthatok, de gyors, jó kondiban lévő emberként.
– Ez akár szeptemberig, a Las Vegas-i olimpiai kvalifikációs vb-ig megtörténhet?
– Persze. Baku, Las Vegas, Rió – ha így következnének a fontos versenyeim, az azt jelentené, hogy sikerül kvótát szereznem. S van egy olyan érzésem, hogy sikerülni is fog. Nehezebb lesz, mint négy éve volt, mert egyre több a honosított orosz, de közben beérett a fejem, folyamatosan fejlődök, tudom, mikor, hogyan, mennyit kell edzeni, enni, pihenni. Egyébként pedig kedvenc hobbim a póker, s kinek lenne szerencséje Las Vegasban, ha nem nekem?
– Miközben a legtöbben fogyasztanak, önnek híznia kell. Hogyan kezeli az ebből adódó konfliktusokat a válogatottbeli társakkal?
– A vége felé már kerülöm a nagy fogyasztókat, még a legjobb barátaimat is, mert ilyenkor kijöhet belőlük a rosszabbik énjük, ha véletlenül megkérdezem, hogy nem jönnek-e velem kajálni.
