– Elkérte már magát Gulyás István szabadfogású szakágvezetőtől, hogy átjelentkezzen Struhács György keze alá a kötöttfogásúakhoz?
– Sok mindenen gondolkozom mostanában, de ezen nem, maradok a szabadfogásúakkal itt, a tatai edzőtáborban. Ettől függetlenül örülök, hogy kötöttfogásban is nemzetközi szintű teljesítményre vagyok képes. A Magyar Nagydíj megnyerése után az országos bajnoki cím is erre utal.
– Gulyás mester egyik alapvetése, hogy szabadfogású birkózóink kötöttfogású elemekkel tudják meglepni a szakág külföldi specialistáit. Egyetért ezzel?
– Maximálisan. Nekem is nagyon hasznos, stabilabb, masszívabb vagyok, 115 kilósan is meg tudom tartani a nálam jóval nehezebb, fogyasztó óriásokat. Mindkét fogásnemben igyekszem belülre tenni a kezem, de kötöttben igazán bátor, bevállalós vagyok, próbálok kapaszkodni, dobni, hiszen számomra kisebb a tét.
– Annak idején a kezdetekkor miért a nálunk kevésbé népszerű és eredményes szabadfogást választotta?
– Mert klubom, a Haladás VSE szabadfogású műhely. Ettől még elindultam kötöttben is, az U23-as ob-n például épp a mostani válogatott Lám Bálintot vertem a döntőben, s a csapatbajnokságban is vállalok meccset a másik szakágban. Azért szabadfogásban értem el a legjobb eredményeket, szereztem Európa-bajnoki érmeket.
– Nem tervezi, hogy a nagy sikerre való tekintettel magasabb szinten is bevállalja mindkét fogásnemet?
– Éppen ezen gondolkodom, jeleztem Gulyás Istvánnak, s ő támogatta az ötletemet, hogy a közelgő bakui Európai Játékokon kötöttfogásban szintén elindulnék. Ha jól tudom, az lesz előbb, egy esetleges jó szereplés nagyot tudna rajtam dobni lelkileg, elvenné a lámpalázat, fizikailag pedig szerintem bírnám a megterhelést. Remélem, a szövetség vezetői rábólintanak, mert bár mostanában ritka, de régebben magas szinten is akadtak duplázók.
– Így van, elég, ha a kötöttfogásban olimpiai és világbajnok, szabadfogásban vb-2. és -3. Varga Jánosra gondolunk. Egyébként hosszabb távon is vállalná a kettős terhelést?
– Ha Bakuban beválik, miért ne? Épp itt szerepeltem 2012-ben, London után a Golden Grand Prix-n, szabadfogásban kiestem, kötöttben viszont bronzérmes lettem, a világbajnok és olimpiai ezüstérmes Nabit például negyven másodperc alatt betusoltam.
– Az észt óriást aztán idén a Magyar Nagydíjon is móresre tanította. Hogyan bír a sokkal nagyobb riválisokkal a maga „szerény” 110-115 kilójával?
– Nehezen, de előfordult már, hogy a kisebb méretem, fürgeségem előnynek bizonyult. Most azon vagyunk, hogy még néhány kilót felszedjek, persze izomban, nem összevissza zabálva. Így is maximum 120 kilóig juthatok, de gyors, jó kondiban lévő emberként.
– Ez akár szeptemberig, a Las Vegas-i olimpiai kvalifikációs vb-ig megtörténhet?
– Persze. Baku, Las Vegas, Rió – ha így következnének a fontos versenyeim, az azt jelentené, hogy sikerül kvótát szereznem. S van egy olyan érzésem, hogy sikerülni is fog. Nehezebb lesz, mint négy éve volt, mert egyre több a honosított orosz, de közben beérett a fejem, folyamatosan fejlődök, tudom, mikor, hogyan, mennyit kell edzeni, enni, pihenni. Egyébként pedig kedvenc hobbim a póker, s kinek lenne szerencséje Las Vegasban, ha nem nekem?
– Miközben a legtöbben fogyasztanak, önnek híznia kell. Hogyan kezeli az ebből adódó konfliktusokat a válogatottbeli társakkal?
– A vége felé már kerülöm a nagy fogyasztókat, még a legjobb barátaimat is, mert ilyenkor kijöhet belőlük a rosszabbik énjük, ha véletlenül megkérdezem, hogy nem jönnek-e velem kajálni.
