„Új-Zéland igazi sportnemzet” – mondta a NOB első embere. „Nemcsak kiváló sportolók vannak az országban, de a sport iránti szenvedély, az olimpiai szellem is jelen van. Mindenki örömére szolgálna, ha Új-Zéland egy nap megfontolná az olimpiarendezés lehetőségét. Az Agenda 2020 utat nyit minden nemzet számára, hiszen a játékok nem lehet pusztán húsz nagy ország privilégiuma.”
A német sportvezető kitért az ország által sikeresen lebonyolított, 2011-es rögbivilágkupára is: „Nemcsak én személy szerint, de több NOB-tag is boldog lenne, ha Új-Zéland elgondolkodna a lehetőségen. Az új megközelítés egyik legfontosabb alappillére a játékok öröksége; nem szeretnénk olyan létesítményeket, stadionokat látni, melyek kihasználatlanul maradnak az esemény végeztével. A sportolók számára nem a nézőszám a fontos, hanem hogy egy szurkolókkal teli arénában versenyezhessenek. Rugalmasak vagyunk mind az ideiglenes lelátók, mind a kisebb létesítmények tekintetében.”
Maradjunk annyiban, az új-zélandi olimpiarendezés esélyének meglebegtetésével Thomas Bach igencsak meglepte a világot.
