Az életveszélyes dopping is népszerű

Talán nem annyira köztudott, hogy a doppingszerek Magyarországon is hozzátartoznak a társadalom egy jelentős részének életéhez, a verseny- és a szabadidősportban is.

A nemzetközi sportvilágot nyaranta kötelezően megrázza egy hatalmas doppingbotrány: az augusztus 22-én rajtoló atlétikai világbajnokság előtt elsősorban orosz atléták tucatjairól derült ki, hogy tiltott szerrel nyerték a versenyeket. Itthon a közelmúltban inkább a kábítószernek számító kokain miatt szembesült a nyilvánosság a sportolók által használt illegális szerek használatának problémájával. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője az előadásain rendre meghökkenti hallgatóságát a tények és az esetek bemutatásával. A MACS vezetőjét a dopping hazai elterjedtségéről kérdeztük.

Az IAAF megakadályozta a tübingeni tanulmány nyilvánosságra hozatalát. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) hozzájárulásával, a WADA 50 ezer fontos támogatásával végzett tudományos kutatást a 2011-es tegui atlétikai világbajnokságon a Tübingeni Egyetem 10 fős nemzetközi kutatócsoportja. A világbajnokságon név nélkül megkérdezett 1800 atléta 29-34 százaléka vallotta azt, hogy az elmúlt egy évben megszegte a doppingszabályzatot, élt tiltott szerekkel. A tübingeni kutatócsoport vezetője, Rolf Ulrich állítja: a WADA által finanszírozott kutatás eredményeink nyilvánosságra hozatalát az IAAF megakadályozta, mert korábban csak úgy járult hozzá a tanulmány elkészítéséhez, hogy az eredmény publikálásához a testület jóváhagyása szükséges.

Az IAAF vasárnap esti közleményében így reagált: sosem létezett a szóban forgó vétójog, a szövetség sosem akadályozta meg a jelentés napvilágra kerülését, és mivel fenntartásai vannak a német tudósokat illetően, egy másik rangos kutatócsoportot kért fel a tanulmány átvizsgálására. (MN)

– A becslés nehéz, hiszen kérdőíveket nem töltethetünk ki, de biztos, hogy a doppingellenőrzés során a találati arány nem tükrözi a valós képet – válaszolta a doktornő. Elmondta, a 2012-es londoni olimpia után David Howmannek, a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) általános igazgatójának sem volt könnyű saccolnia mérési módszerek hiányában, de az internet és különböző fórumok, adatok alapján úgy vélte, a sportolók tíz-harminc százaléka használ doppingot (ez a becslés Magyarországra is érvényes). Ehhez képest a tízezer-ötszáz londoni olimpikonból tizennégyen buktak meg, nagy általánosságban pedig másfél százalék a pozitív esetek száma. Hatalmas tehát a különbség a valószínűsíthetően doppingolók és a pozitív esetek száma között. Az analitika nem tükrözi a valódi arányt.

A MACS vezetője szerint nem igaz, hogy nem lehet dopping nélkül nagy eredményt elérni, kell hogy legyen egy olyan mag, és ez meg is van, amely tisztán versenyez: a saját erejéből, alázattal és rettentő sok munkával ér fel a csúcsra. Az erő fokozására sokan azonban az anabolikus szteroidok mellett növekedési hormont használnak, ami az izomzat nagyságát is látványosan fokozza, így a külsőségek szerelmeseinek is nagy vonzerőt jelent.

– Testépítőoldalakon gyakran tesznek fel egymásnak a sportolók kérdéseket a növekedési hormonnal kapcsolatban, általánosan elterjedt a használata – folytatta Tiszeker Ágnes. – A népszerűségét nagymértékben fokozza, hogy nehéz kimutatni a szervezetben, ennek következtében nemcsak a hobbisportban, hanem az élsportban is rendkívül gyakori a megjelenése, hiszen jelentősen növeli az izomerőt. Az ugrásszerű eredményjavulás sokszor a növekedési hormon használatának köszönhető, de nem szabad általánosítani, és mindjárt doppingolásra gondolni, ha valaki mondjuk egy sérülés után visszatérve jó eredményt ér el.

Alapos gyanúról inkább akkor lehet beszélni, ha hirtelen megváltoznak a test méretei, az izomtömeg vagy a testzsírösszetétel, de a mellékhatások sem maradnak el: a fejkörméret megváltozása, a járomcsont és a szemöldökcsont megvastagodása, vagy éppen a fül, a kéz és a láb növekedése. De a doktornő hangsúlyozta, a külső megjelenés változása alapján kizárólag csak gyanút lehet megfogalmazni.

A tragédiát a következmények jelentik. Ez a szer ugyanis nemcsak a harántcsíkolt izomzatot, hanem a szívizom méretét is radikálisan növeli, a szívet oxigénnel ellátó, a működését biztosító koszorúerek viszont nem tudják ezzel tartani a lépést. Ritmuszavarhoz, szívinfarktushoz és hirtelen szívhalálhoz vezethet a növekedési hormon, hoszszú távú hatásként pedig magas vérnyomást, cukorbetegséget okozhat. – Vannak rá szomorú példák külföldön és Magyarországon is, hogy a testépítő a bemutatón, a színpadon esett össze, ugyanakkor a halott ember már nem tud védekezni, ezért utólag, bizonyítékok nélkül nem szabad megvádolni senkit – mondta Tiszeker Ágnes.

Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy az esetek nemcsak a doppingellenes ügynökségek, hanem a rendőrség hatáskörébe is beletartoznak. A dopping- és a bűnüldöző szervezetek között létezik az együttműködés azoknak a felderítésére, akik behozzák és forgalmazzák a tiltott szert. A gyógyításban is használt növekedési hormont csak szakorvos írhatja fel, hivatalosan csak gyógyszertárban kapható, teljes mértékben nyomon követhető, ha valaki így jut hozzá. A visszaéléseket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár látja, és le lehet csapni a visszaélőkre. De – tette hozzá a doktornő – a beszerzés során a sportban nem ez a csatorna működik, hanem az illegális behozatal, ami egyértelműen bűncselekmény. Az antidoppingcsoport csak azokat ellenőrizheti, akik versenysportot űznek, vagyis akiket leigazoltak, regisztráltak valahol, de a szabadidős sportolók terén is van teendője a szervezet vezetőjének.

– Itt a felvilágosítás a lényeges, amit én fel is vállalok, hiszen így tudunk küzdeni a hobbisportolókért. Talán furcsa az én számból hallani, de ez még a versenysport kérdéseinél is fontosabb a növekedési hormonok vagy az anabolikus szteroidok súlyos egészségkárosító hatása miatt – hangsúlyozta a szakember. Tizenhat-tizennyolc éves gyerekek szedik őket, és leveleznek arról, hogy ki milyen mellékhatásokat észlelt magán. Ha nem akutan lépnek fel a tünetek, később akkor is kialakulhat súlyosan egészségkárosodott állapot. Negyvenéves korban is megjelennek visszafordíthatatlan folyamatok, szív-érrendszeri betegségek vagy stroke. – Utólag nagyon nehéz bármit bizonyítani, hogy miért alakult ki fiatal korukra a betegség, de nagyon szomorú síró embereket látni azért, mert ők tudják, hogyan jutottak el a betegségig, és meggyógyítani már nem lehet őket, csak a tüneteiket kezelni, életük végéig – jelentette ki Tiszeker.