Az idei szezonban éppen nyolcadszor csapott össze a Győr és a Ferencváros női kézilabdacsapata. Az Elek Gyula Aréna felé szakadó esőben érkező hazai szurkolók egyértelműen úgy vélekedtek, ha Zácsikék az odavágó utolsó negyedórájában látott játékot nyújtják, akkor van esélyük arra, hogy ledolgozzák négygólos hátrányukat. A szép számban a fővárosba utazó győriek viszont azon a véleményen voltak, ha már a Bajnokok Ligája-siker nem jött össze a csapatnak, akkor legalább a hazai duplázás legyen meg.
Nos, a bajnoki döntő második felvonása az utóbbi hetek Fradi–Győr meccseit idézte, ugyanis Elek Gábor csapata újfent nem találta meg a győri védekezés ellenszerét, míg Amorim vezérletével a hetedik percben már hárommal vezettek a vendégek (1–4). Nem véletlen, hogy az ETO-tábor simán túlharsogta a hazai közönséget, akiket a látvány teljesen elkeserített. A Fradi emberelőnyben sem volt képes betalálni, és a játékosokon ezekben a percekben az látszódott, bárcsak véget érne már számukra a szezon. Ráadásul, ha véletlenül lövőhelyzetbe kerültek, mint Pena a 10. percben, akkor ott volt Grimsbö.
Nem véletlen, hogy Elek Gábor időt kért, és megpróbált életet lehelni csapatába. Szucsánszkiék élénken bólogattak, majd Pena és Schatzl végre betalált, amivel egy gólra feljött a Fradi (4–5). Szikora is elkapta a fonalat, no meg Görbicz hetesét, így kezdett igazi kézilabda-rangadóra hasonlítani a meccs. Szekerczés a harmadik büntetőjéből a harmadik gólját szerezte, amivel a Fradi lőtávolon belül maradt. Kétségtelen tény, Ambros Martin gárdájának veszélyességét nagyban visszavetette, hogy beállósként nem Löke, hanem a védőspecialista Broch játszott. Az, hogy a Fradi a 20. percig képtelen volt kiegyenlíteni, kizárólag Grimsbönek volt köszönhető, aki a legszebb napjaira emlékeztetően védett (6–7).
A győriek ébredtek fel előbb, és előbb Groot, majd Alstad találatával ismét megnyugtató távolságra kerültek az egyre idegesebb hazaiaktól. A 26. percben azonban Szucsánszki végre megtörte a Fradi tíz percig tartó gólszünetét, amitől Szikora úgy belelkesült, hogy azonnal kivédte Alstad hetesét. Bezzeg a másik oldalon Szekerczés keze nem remegett meg, majd Lukács sem hibázta el a ziccerét, így a hajrára ismét döntetlenre állt a finálé (9–9). Természetesen megjött a hazai tábor hangja, és majd felrobbant a csarnok, amikor Szikora újabb védését követően a Fradi a vezetésért támadott, ám Zácsik bombája fölé szállt, így egyik csapat sem tudott előnnyel az öltözőbe vonulni.
A második harminc perc gyors gólváltással kezdődött – érdekességként a Fradi először vezetett –, majd Amorim újabb találatával helyreállt a világ rendje, hiszen az előny ismét a győrieknél volt (10–11). A Fradit a szíve is vitte előre, Szucsánszki emberhátrányból is betalált, ám ismét jött a brazil világbajnok Amorim, és a hazaiak megint kapaszkodhattak az egyenlítésért.
Ha Löke hiányát jeleztük, akkor azt sem hallgathatjuk el, hogy a Fradinál sem volt igazi beállós, ugyanis a fiatal Mészáros erejét felemésztette a védőkkel való küzdelem. Grootnak nem voltak ilyen problémái, ha kellett, emberrel együtt betalált, így az első tíz perc után megint hárommal ment a Győr (13–16).
Elek Gábor ismét időt kért, ám ezúttal nem tudott azonnal gólt lőni csapata, mert Grimsbö megfogta Szarka ziccerét. A másik oldalon Groot képtelen volt hibázni, így a 45. percben eldőlni látszott a meccs (13–19). És amikor a győriek kapusa a sokadik Szucsánszki-kísérletet hatástalanította, az irányító arcára kiült, itt már nincs a Fradi számára esély. Hogy miért? Többek között azért, mert a 46. perc végén dobta első gólját Zácsik, mert a hazaiak védekezése messze nem volt olyan határozott, mint a győrieké. És ebben a helyzetben már Szekerczés is kihagyta a büntetőt, miközben Broch ráérzett a beállós játékra, így tovább nőtt a vendégek előnye (15–22).
Joggal harsogta a győri tábor, hogy „Játszik az ETO!”, mert immár majdnem osztálynyi különbség volt a két csapat között. Ambros Martinnak úgy tűnt, ez sem elég, időt kért hétgólos előnyüknél, majd röviden elmondta játékosainak, miként képzeli el a folytatást. Vélhetően nem úgy, hogy Broch és Cifra addig püfölte egymást, hogy páros kiállítás lett a vége. Zácsik betöréses góljára Amorim káprázatos átlövéssel válaszolt, míg a győri tábor elkezdte a bajnokavatást a lelátón, hiszen a hajrára megmaradt csapatuk hétgólos előnye (19–26). A végén még egyet ledolgozott a Fradi, ám a Győr otthon néggyel, itt hattal verte legnagyobb riválisát, így abszolút megérdemelten ünnepelte szurkolótábora a bajnoki címét visszaszerző győrieket.
