Az 1936-os berlini olimpia vízilabdázó aranyérmesét kaliforniai otthonában, Belvedere-ben érte a halál, ahogy lánya, Linda írta a közösségi hálón: „édesapám békésen szenderült jobblétre”.
Az idős sportember 2013. szeptember 23-án ünnepelte századik születésnapját, akkor Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára és Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke köszöntötte fel otthonában.
Az utóbbi időben már kerekes székbe kényszerült, de élete utolsó pillanatáig teljes szellemi frissességben élt, matematikai problémákkal foglalkozott. Ő volt 2011. augusztus 2. óta a legidősebb ötkarikás bajnok a világon.
Március közepén látogattuk meg Tarics Sándort belvedere-i otthonában. A 102 éves zseni élettörténetét itt olvashatja el.
Tarics Sándor 1913. szeptember 23-án született Budapesten. 1929-től a KISOK (Középiskolai Sportkörök Országos Központja), 1932-től 1945-ig a Magyar Atlétikai Club (MAC) sportegyesület tagjaként vízilabdázott, 1933 és 1940 között szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1936-os nyári olimpiai játékokon Berlinben aranyérmet szerző csapatnak, valamint háromszor nyert főiskolai világbajnokságot.
A kiváló sportember 1949-ben hagyta el Magyarországot, a kommunista hatalomátvétel után érkezett az Egyesült Államokba. Hét évvel később vásárolt ingatlant az öbölparton, a saját tervei alapján készült házban élt egészen haláláig.
Az Államokban földrengésbiztos épületek tervezésével, feltalálóként jutott el a világhírig. Szabadalma nyomán több ezer, a természeti csapásnak ellenálló toronyház épült szerte a világon az elmúlt évtizedekben. Az építészmérnök még a hetvenes években fejlesztette ki azt a szerkezetet, amely elnyeli a rengések erejét, így a magas épületek, a felhőkarcolók, de a hidak sem dőlnek össze.
