– Vannak, akik azt hiszik, hogy pénzeszsák van nálam, de nincs ilyen, egyszerűen csak ha például az esztergomi egyesületnek panasza akad, közvetítem. Ez néha hálátlan dolog, de izgalmas, ugyanakkor, aki hozzám fordul, az kereshetné egyből az elnököt is, viszont ez így neki kellemesebb, nekem meg nem fáj – mondta az öt olimpián négy érmet szerzett kajakos.
Határozottan jelentette ki: – Még nem gondolok a civil életre, szeretem az izgalmas dolgokat kipróbálni, nem a bulizásban, nem a csajozásban élem ki magam, hanem inkább ilyenekben. Mindenkinek van fölös energiája, mindenkinek van hobbija, nekem éppen ez. De amikor reggel felkelek, első az élsport.
Viszont előbb-utóbb ennek az időszaknak is vége lesz. Az utána következő időszakról így beszélt: – Ha most hagynám abba, tudnám, hogy mit tegyek, ha három-négy év múlva fogom, akkor azt mondom, nem tudom. Ha például jön egy kormányváltás, s behúzzák a kéziféket a sportban, mindjárt nem lesz mit csinálni. Olyan munkát szeretnék vállalni, ami testhezálló, ami az én közegem, s nyilván ez a sport, azon belül is a kajak-kenu. Ha ma kellene választanom, ezen a területen maradnék, így vagy úgy.
Nem a pozíció érdekelne, egész egyszerűen csak, hogy hatékonynak érezzem magam. Tenni, tapasztalatot átadni,
de edzőségre még nem gondoltam. Szóval ez nem olyan, mint versenyzőként, akkor egy célt látsz magad előtt: a versenyt.
Ha ezek közül az idei legfőbb megmérettetéseket nézzük, lesz Európa- és világbajnokság is. A 2012-ben olimpiai ezüstérmes, Fábiánné Rozsnyói Katalin által felkészített négyes (Kammerer, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel) 2014-ben bronz-, 2015-ben ezüstérmes lett a vb-n, ám a tavalyi riói játékokra nem tudták kvalifikálni magukat, egy másik egység nyerte meg a válogatót. Mostanra pedig új rendszert vezettek be, amelyet Kammerer „női mintának” hív, vagyis a hölgyek válogatási elvéhez hasonlóan az egyes- és pároseredmények alapján rakják össze a férfiak négyesét is.
– Én egyesben mindig is jó voltam, nekem kedvez ez a rendszer, az előző négyesünk megtartását kevésbé segíti.
Persze ha van jobb, akkor legyen jobb, s ha nélkülem jobb, akkor legyen nélkülem jobb. Nem ragaszkodom semmihez
– jelentette ki. Izmai rendben vannak, sérülése nincs, s nem úgy tűnik, mint aki harminc év után unja a mindennapos edzéseket: – Reggel felkelek, s teljesen természetes, hogy megyek és űzöm, hajtom magam. Nem kérdés, hogy akarom ezt csinálni.
És egyáltalán nem kizárt, hogy 2020-ig, Tokióig is kitartson. – Volt már, akinek 42 évesen sikerült. Egy olimpiai ciklusnál mindig az első év a leglassabb, de a mostani annyira gyorsan megy, hogy az nem igaz. A második az csak úgy eltelik, a harmadik meg már az olimpiáról szól a kvalifikáció miatt. Szóval ha 2018 őszén jó egészségben leszek, akkor beszélhetünk Tokióról.
Az lenne a hatodik olimpiája. – Már csak három év.
Ha meg nem, akkor megyek a Mosoni-Dunára
– veti oda búcsúzáskor, utalva arra, hogy szerda délután ő mutatta be azt a négy vízitúra-útvonalat, amely része a kormány diákoknak szóló, idén nyártól újjáélesztendő vándortábor-programjának.
