„Dopping áztatta” a nyolcvanas, kilencvenes évek kínai olimpiai érmeit, tízezer sportoló érintett – jelent meg a Németországba disszidált Hszüe Jin-hszian, a kínai olimpiai válogatottak mellett korábban dolgozott csapatorvos nyilatkozata egy, a német ARD televízión múlt pénteken sugárzott dokumentumfilmben.
A tévécsatorna „kiléte” azért fontos az azóta kirobbant botrányban, mert annak idején azt az orosz doppingügyet is ez a csatorna indította be, amelynek következtében egy sor, világversenyen született orosz eredményt semmisítettek meg, és komplett sportágakból tiltották ki a „ruszkikat” (atlétika, súlyemelés) a riói olimpiáról. Julija Jefimova külön megaláztatásban részesült a 100 m mell díjátadóján, ezüstérméhez ugyanis nem gratulált az amerikai (ez még később fontos lesz ) győztes Lilly King.
Hogy Kína Oroszország sorsára jut-e, egyelőre erősen kérdőjeles, mindenesetre visszalapoztunk a krónikáskönyvekben, mi történne a magyar eredményekkel, ha kitépnék a kínai győzelmekről szóló lapokat. Találtunk jó néhány érdekességet. Keresésünk az 1988-as játékokkal kezdődik – abban az évben, amikor a doktornőt kirúgták a csapattól –, 1980-ban Kína, 1984-ben hazánk nem utazott ki az ötkarikás játékokra. Szöulban asztaliteniszezőinket söpörték félre kínaiak, ám Klampár Tibor és Kriston Zsolt volt az a páros, amely a legjobban megszorongatta a végső győztes Csen Long-can, Szeiko Iszeki kettőst. Női egyesben és párosban is Kína állta utunkat, párosban ráadásul a legjobb négy közé jutásért Bátorfi Csilla és Urbán Edit duóját a későbbi ezüstérmes kettős ejtette ki, a Csen Csing és Jiao Zsi-min eredményének megsemmisítése esetén tehát valószínűleg érem járna Bátorfiéknak.
Barcelonában (1992) Bátorfi a negyeddöntőbe jutásért vívott küzdelemben kapott ki Teng Ja-pingtől, aki ráadásul honfitársát verte a döntőben. Gránitz Éva cselgáncsozónk Zsuang Hsziao-jantól kapott ki a legjobb négy közé jutásért. 1996-ban a sportlövő Sike József kezéből ezüstérmet vehetett ki két „szennyezett” sporttársa, futócéllövészetben kettős kínai győzelem született, Sike negyedik lett. A leginkább doppingérzékeny sportágban, súlyemelésben a 70 kilósok közt Csan Hszü-kang mögött lett bronzérmes Feri Attila, akinek tehát így szintén ezüst járna. 2000-re Kína – 12 év leforgása alatt – 5-ről 28-ra hizlalta egy játékokon szerzett aranyérmei számát. A lehető legszorosabb különbséggel – testtömeghátránnyal – lett ezüstérmes a 242,5 kilót emelő Márkus Erzsébet az ugyanennyit tudó Lin Vi-ning mögött. Bátorfi Csilla Tóth Krisztinával párban lett negyedik Sydneyben úgy, hogy mindkét döntős páros kínai volt, itt tehát egy aranycsatánk hiúsult meg. A Nagy Tímea, Mincza Ildikó, Szalay Gyöngyi összetételű párbajtőrcsapatunk kínai egységtől kapott ki a bronzért.
Hogy mekkora realitása van annak, hogy valaha akár eggyel is bővül a magyar olimpiai éremkollekció a kínai ügy folyományaként, nem kellemes megtippelni, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a kijelentésekre reagálva azonnal vizsgálódni kezdő WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) mindössze 1999-ben alakult, korábbi minták pedig aligha állnak rendelkezésre. Mind az orosz, mind a kínai botránnyal kapcsolatban viszont szimbolikus elem, hogy az a WADA hivatott vizsgálódni, amelynek legnagyobb „befizetője” épp az Amerikai Egyesült Államok.
A botrányra egyébként a kínai kormány és sportvezetés nem reagál, kézi vezérlésű sajtója pedig némi képzavarral élve a füle botját sem mozgatja.
