„Diósgyőr é-álé” – harsant fel a nyitrai parkolóban, ahogy a fotós kollégával kitettük a lábunkat az autóból. Balra a kicsinyke dombon a város fölé magasodó meseszép vár, jobbra a sötétbe burkolózó szocreál Nyitra Aréna árnyvonalai, körülöttünk csaknem minden második drukker diósgyőri. Nem véletlen a nagy érdeklődés hétköznap délután hatkor, csapatuk a Visegrád-kupa döntőjének második meccsét játszotta. Az odavágót 4-2–re nyerte Mikael Tisell legénysége.
Hogy a kevésbé szakavatottaknak is világos legyen a tét mértéke: a tavaly életre hívott sorozatban négy szlovák és a négy legjobb magyar csapat lépett jégre. A sokkal nagyobb játékerőt képviselő északi szomszédaink ellen csupán az osztrák bajnokságban edződő Fehérvár és a Diósgyőr tudott győzni, a MAC-nak és az UTE-nak legfeljebb rendes játékidőben elért döntetlenekre futotta. Az elődöntőbe jutásra előzetesen a kirakatcsapat fehérváriaknak volt esélyük, ám a miskolciak borították a papírformát. A negyeddöntőben a Zsolnát, az elődöntőben a Poprádot verték nagy bravúrral, majd jött a január eleji siker az odavágón, a finálé első meccsén.
Érdekes volt figyelni a példaértékű próbálkozást, ahogy errefelé a sportágat népszerűsítik. A kezdés előtti rövidfilmben Nyitra egyik legforgalmasabb kereszteződését minden előzmény nélkül lezárta néhány hokis, és a kíváncsi, egyre jobb kedvre derülő járókelőktől övezve óriási mérkőzés kerekedett az egy helyben ácsorgó autósok szeme láttára.
Magosi Bálint, a vendégek vezére a meccs 25. másodpercében a büntetőpadon találta magát. Odaszögezte kapujához a Diósgyőrt a hazai csapat, majd egy korongvesztést követően egyre olvadt összesítésben az előny, miután Michal Kristof a visszatett pakkot a kapuvas alá bombázta.
A sokadik villámgyors kontra végén Judd Blackwater ki is egyenlítette a párharc eredményét összesítésben (2-0). A diósgyőriek csak most tapasztalták meg igazán, milyen egy szlovák élcsapat ellen jégkorongozni. A Nyitra 2016-ban bajnok volt, 2017-ben pedig ezüstérmes, játékosai a számunkra fényévekre lévő Bajnokok Ligájában játszhattak. Eközben a Diósgyőr idén a sportág Európa-ligájának, vagyis a második számú európai kupasorozatnak számító Kontinentális Kupa négyes döntőjének kapuját ostromolta.
A miskolciak egy perccel az első negyed vége előtt egy ugyancsak sebes ellentámadás végén 2-1-re módosítottak Peter Sakaris révén. Robbant a jó kétszáz fős vendégtábor, újra élt a remény. A szurkolókra kitérve: a magyar szövetség 2016-os fejlesztési stratégiájában azt találtuk, a szlovák első osztályban 1800 fő megy átlagosan hokimeccsre, míg Magyarországon 660. A fedett csarnokok száma 64-17 a szlovákok javára. Van hová fejlődni, na de ennek a kupának épp ez a lényege, a felzárkózás.
A második felvonásban volt, hogy Adorján kapus sisakkal védett, a diósgyőriek egy ízben kettős emberhátrányban védekeztek. Viszont mivel Galanisz Nikandrosz bődületes góljára Matus Rais válaszolt egy hasonló találattal, még mindig a miskolciak voltak előnyben (3-2, összesítésben 5-6 ide), így a boldog, jó 250 fős vendégtábor gyakorta leszurkolta a mintegy 3500 nyitrait.
Paulovic remekül kapott bele egy távoli bombába, ezzel összesítésben egyenlített a nagyot küzdő Nyitra (4-2). A miskolciak emberelőnyben több lövéssel is megkínálták Nathan Lawsont, aki állta a sarat. A végére már szétkorcsolyázták a hazaiak a magyar bajnokot, mely elfáradt, de ez érthető egy ilyen szintű ellenféllel szemben.
Jöhetett a hosszabbítás, három a három ellen, majd a rávezetések. Mivel a Diósgyőrben csak Rasmus Kulmala talált be, odaát viszont Henrich Ruckay kétszer, a végletekig kiélezett meccset – és a Visegrád-kupát – 8-7-es összesítéssel a Nyitra nyerte.
Zárásképp csak annyi: köszönet a Tipsportnak (cseh szerencsejáték-vállalat), a magyar és a szlovák szövetségnek, hogy összehozták ezt a kiírást. Jövőre már a lengyel, sőt a tervek szerint a bivalyerős cseh csapatok is csatlakozhatnak az egyik legerősebb közép-európai versenysorozathoz.
