Ezt erősíti meg a Vladan Matics tatabányai edzővel készített, felettébb tartalmas interjú a Digisporton. Utalt többek között a játékosára, az irányító Juhász Ádámra is, aki a válogatottban ismét szélsőként kapott szerepet, ám a tavalyi világbajnoksággal szemben (amely előtt Xavier Sabaté akkori kapitány találta ki erre a posztra) ezúttal tudott mit kezdeni a pálya oldalvonala mentén.
– Juhász Ádám jó gyerek, kulturált gyerek, aki nem fog nemet mondani – mondta Vladan Matics. – De nem érzi jól magát ezen a poszton. És most is, amikor visszatért, kellett neki két-három hét, hogy rendbe tegyük a fejét, hogy visszaszerezze a ritmust és az önbizalmat.
Én nem látom az átlövőt sem, aki szeret a szélső felé passzolni.
Nem kapnak labdát a szélsők. Amikor ide kerültem Magyarországra, volt egy Kotormán Attila, Buday Dániel, Eklemovics Nikola, és én voltam a szélső. Olyan helyzeteket teremtettek nekem, hogy szégyelltem, amikor hibáztam, mert akkora helye volt a szélsőnek, hogy hihetetlen. Ugyanilyen volt Veszprémben Éles Józsi, Carlos Pérez vagy Ivo Díaz. Több intelligens játékos volt. Ipari csapat lettünk gyári játékosokkal, nincsen vagányság, nincsen csibészség. Ez hiányzik, nem csak kézilabdában, fociban is. ( ) Aki jobbra néz és balra passzol. Ez nagyon hiányzik.
Matics utalt legjobb barátaira, többek között Vincze Istvánra, a volt válogatott labdarúgóra, aki akkor is csibész, amikor nem játszik. Azért az kiderült, hogy Lékai Mátét ilyennek tartja, és nem csak őt. Matics elmondta, Lékai szerinte miért nem tudott olyan magas szinten kézilabdázni, mint klubcsapatában, a Veszprémben:
– Megmondom, miért volt ennyi hibája. Mert rajta volt az összes teher. ( ) Veszprémben ott van Momir Ilic és Nagy László mellette. Most nem volt annyi helye, de ment, mindent ő akart megoldani, nem is játszott rosszul, de nem úgy, mint Veszprémben.
Vagányság, csibészség van benne, meg Balogh Zsoltban és Juhász Ádámban.
A többi átlövőben nincs, munkások. Császár is ilyen volt, de most már csak a saját játékával foglalkozik, hogy ő lője a gólokat. Bodó Richárd is volt az én játékosom, de mellette ott volt Ivo Díaz, így Bodó lett a gólkirály. Olyan irányító kell, aki nem góléhes, aki dolgozni fog, aki tempóban adja a labdát és összefogja az egész csapatot. Az is nagy hiba, hogy kézilabdában csak azt nézzük, ki hány gólt lőtt. Szerintem itt is be kellene vezetni, amit kosárlabdában, a játékosindexet. Nézni az átlövő passzainál, hány ment a szélső felé, hány a beálló felé, milyen volt a védekezése, hány technikai hibát követett el. Pont ott voltam Porecsben abban a csoportban, amelyben a franciák játszottak. Meccset nyertek átlövésgól nélkül, betörésekkel, szélsőkkel, lerohanással, gyors középkezdéssel. Ez szép játék.
