Alig több mint egy hónappal kislánya világrajövetele után Márton Anita elővigyázatosan megtervezett gyógytornával, egyre hosszabb babakocsis sétákkal és egy kis hasizom megmozgatással készíti fel magát arra a napra, amikor már a súlyzókat is emelni fogja, és kezdetben még súlygolyó nélkül a dobótechnikája „felélesztésébe” is belekezdhet. A súlylökőnő az edzőjével együtt már meg is tervezte a Tokióba vezető utat, amelynek mérföldköves állomása a június végi debreceni országos bajnokság lehet.
– A hangsúly természetesen az óvatosságon és a fokozatosságon van, mielőtt bármilyen gyakorlatba is belekezdek, átgondolom, hogy miből mennyit végezhetek el, milyen lehet az erőkifejtés maximuma. Már az első ellipszis tréner edzésemen is túl vagyok, négy kilométerig jutottam, persze a terhelés legalsó fokozatára kapcsolva. Babakocsit tolva ellátogattam az atlétikai pályára, ez volt az eddigi leghosszabb közös utunk Lucával, ahová áprilistól várhatóan gyakran fog eljutni – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Márton Anita, a magyar atlétika első világbajnoka pénteken este, miután végignézte a lengyelországi fedett pályás Európa-bajnokság női súlylökő döntőjét.
– Nagy meglepetés nem született Torunban, továbbra is az a helyzet, hogy az európai ellenfelek között jelenleg nincs egyetlen olyan dobó sem, aki az eredményével magasan kiemelkedne a többiek közül. Az viszont szembetűnő, hogy egyre sűrűbb a mezőny, emelkedik az olimpián az első hatba pályázók száma. Számomra biztatást jelent, hogy a legjobbak közül az ezüstérmes német Christina Schwanitz és a győztes portugál Auriol Dongmo is azok után tért vissza sikerrel a pályára, hogy kisgyermeket hozott a világra. Ha minden jól megy, hamarosan én is csatlakozhatok hozzájuk. Áprilistól, még mindig a fokozatosságra ügyelve következhetnek a komolyabb edzések, dobásokra viszont várhatóan csak később vállalkozhatok. Visszatérésemet a június 26–27-i debreceni országos bajnokságra tervezem. Akkor és néhány felhozó verseny után fog kiderülni, hogy miben reménykedhetek az olimpián.