A magyar atlétika első és egyedüli világbajnoka eldöntötte, hogy 2016-os olimpiai bronzérmesként a tokiói nyári játékokon is felveszi a versenyt a világ legjobb súlylökőnőivel. Márton Anitának kismamaként el kell fogadnia, hogy egy újabb dobogós helyezés megszerzésére most kisebbek az esélyei, de ez nem készteti meghátrálásra. Már az is tiszteletre méltó, amilyen szorgalommal készül a visszatérésére, amelytől már csak három hét választja el, de július 30-tól, az olimpiai selejtezőjétől is mindössze 54 nap. A tizennégyszeres országos bajnok súlylökőkő úgy gondolja, hogy most nem felhozó versenyekre van szüksége, hanem megfeszített munkára, amelynek gerince az erősítés, a robbanékonyságnövelés, valamint tökéletes dobótechnika felépítése.
Márton Anita száznegyvenöt nappal az után, hogy világra hozta első gyermekét, a kis Lucát, a debreceni országos bajnokságon újra dobókörbe áll. A 32 esztendős atlétanő felkészültnek érzi magát a visszatérésre és azt reméli, hogy a június 26-án és 27-én megrendezésre kerülő bajnokságon elért eredménye biztatást ad majd neki a Tokió felé vezető út folytatásához. Alig több mint negyven nappal a szülése után óvatos mozdulatokkal már hozzákezdett az izmai ébresztgetéséhez, majd gyógytornába is belekezdett, odáig viszont jóval többet kellett várnia, amíg a háromkilós súllyal elkezdhette a dobásokat.

Fotó: MTI/EPA/Gerry Penny
– Nemrégiben váltottam át a négykilós versenysúlyra, edzésről edzésre jobban érzem a mozgást, miközben az az erősítőteremben is egyre nagyobb súlyokat mozgatok meg – árulta el az SzPress Hírszolgálatnak Márton Anita, akinek az egyéni csúcsa öt év óta változatlanul a riói olimpián dobott 19,87 méter. – A korábbi évekhez képest most nem az ismétlésszámot növelem egy-egy gyakorlatnál, hanem a terhelés nagyságát, amitől aztán az egyik izomlázból a másikba csúszok bele. Sajog a lábam, a karom és a derekam is, erre csak a mozgás lehet az orvosság. Így lesz egészen az olimpiáig, a terhelésből hét-nyolc nappal a Tokióba indulás előtt fogok csak visszavenni. Eperjesi Lászlóval, az edzőmmel úgy döntöttünk, hogy a június végi országos bajnokság után nem keresünk külföldi versenylehetőséget, még ha csábító meghívás is érkezne, inkább újra belevetem magamat a munkába, mert a lemaradásomat csak így dolgozhatom le.