De ne vegyük el a szerző kenyerét, inkább ajánljuk a könyvet elolvasásra. A tegnapi tapasztalatok alapján érdeklődésben nincs hiány. A szerző az egykori hősökkel közösen tegnap délután öt órától közösen dedikálta a kötetet a Városháza előtt, majd hatkor kezdődött a könyvbemutató.
Először is, mondhatni természetesen, levetítették a szarajevói mérkőzés összefoglalóját. Az archív felvételekről is átszűrődik, hogy túlzás nélkül félelmetes volt a hangulat a stadionban.
– Nagyon nehéz ennek a városnak a történelemkönyvében önálló fejezetet nyitni. A sport terén két kiemelkedő eredmény követelhet helyet magának benne, Vörös Zsuzsa olimpiai bajnoki címe és a Videoton az 1984–85-ös sikere – jegyezte meg köszöntő beszédében Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, aki elárulta, hogy a mérkőzés idején ugyan csak tizenegy éves volt, de ma is tisztán emlékszik az akkori eseményekre.
A szerző, aki elsősorban külpolitikai újságíróként ismert, a következőképpen beszélt a sporthoz való kötődéséhez, valamint arról, mi ihlette a könyv megírására.
– Apám, nagyapám is futballozott, őket követve én magam is játszottam, még ha nyilvánvaló volt, hogy sokra nem is viszem, rajongójává váltam a játéknak. Akkoriban, fiatalon mi a magyar labdarúgást szerettük, a Videotonnak én is tiszta szívből drukkoltam, miként akkoriban mindenki az országban, sőt az akkori Jugoszláviában minden magyar. Az én korosztályom Alberték sikereiről már lemaradt, s noha zsinórban részt vehettünk három világbajnokságon, a Videoton menetelése maradt meg örök emléknek – mesélt a mű megírására sarkalló körülményekről a szerző, hozzátéve, azért a szarajevói találkozóra hegyezte ki a könyvét, mert ez volt az a meccs, amely túlmutatott a sporton.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!