Simogató napsütés, nyárias szeptemberi délután. Székesfehérváron, a Városház téren békésen zajlik az ilyenkor természetes élet, sétálgató emberek élvezik a visszatért jó időt. A városháza tövében egy asztalnál jó kedélyű, összeszokott társaság köszönti a vendégeit. Valaha tízezrek ünnepelték őket ugyanitt, most ekkora tömeg ugyan nem verődik össze, mégis megelevenedik a múlt.
Különös oka van, hogy ismét összegyűlnek az egykori hősök.
Az idei, valamint a 2016-os Európa-bajnokság, illetve az odavezető pótselejtezők mámoros napjait megelőzően nagyon sokáig kell visszaforgatnunk az idő kerekét, ha korszakos magyar labdarúgó-sikereket akarunk felidézni. Alighanem egészen 1985 tavaszáig. Április 17-én 3-0-s bécsi győzelmével – több ezer magyar szurkoló előtt – a magyar válogatott kivívta a szereplés jogát a mexikói világbajnokságon, s ezt diadalt fogta mintegy keretbe a Videoton az UEFA-kupa-elődöntőjében vívott két mérkőzéssel. Április 10-én Székesfehérváron 3-1-re legyőzte a bosnyák – akkor természetesen még jugoszláv – Željezničart, majd az április 24-i visszavágón ugyan kikapott 2-1-re, de 4-3-as összesített eredménnyel bejutott a sorozat fináléjába (ahol aztán a világhírű Real Madrid volt az ellenfele).
Szentesi Zöldi László – lapunk kiváló újságírója, szerkesztője – Lövés Szarajevóban című könyvében a Vidi menetelését eleveníti föl, miként a kötet címe is árulkodik róla, a visszavágó drámai pillanatába sűrítve az eseményeket. Ki ne emlékezne rá, 2-0-s hazai vezetésnél – ami a Željezničarnak kedvezett – Csuhay József a 88. percben lőtt góljával megfordította a párharc kimenetelét és kicsikarta a Videoton továbbjutását.
Szentesi Zöldi László e sikert korosztálya meghatározó futballélményeként eleveníti föl, s igaza van, a Vidi menetelése, meghatározó pontjaként Csuhay előretörése és gólja örökbe beleégett az emlékezetünkbe.
A Videoton több mint három és fél évtizedes sikertörténetéről persze számos újságcikk, sőt könyv is született már. Ilyen jól megírt, egyedik nézőpontú, alapos kötet azonban még nem. Szentesi Zöldi László nem csupán az akkori eseményeket eleveníti föl és szólaltatja meg a még élő főszereplőket, kiemelten a meccs hősét, Csuhay Józsefet, hanem a könyv legfőbb érdemeként elutazott Szarajevóba és az egykori mérkőzés helyszínén ásott elő máig érdekes kuriózumokat. Megtudhatjuk például, hogy a magyar csapat akkori edzője, Kovács Ferenc kétszer is elautózott Boszniába, hogy feltérképezze a Željót, hogy a drámai mérkőzés a helyszínen, a Grbavica-stadionban az izgalmak hatására az egyik hazai drukker az életét vesztette, hogy a magyar gólszerzőre, Csuhay Józsefre ma is emlékeznek a bosnyák szurkolók, hogy a stadiont a délszláv háború után társadalmi munkában építették újjá.