Ha van igazi tétje a mérkőzésnek, ha játszik Lewandowski… Ezek a gondolatok cikáztak mindenkinek a fejében a Lengyelország–Magyarország találkozó után. Érthetően. Maga Marco Rossi is beismerte, ha a lengyelek bevetik Robert Lewandowskit, valószínűleg nem nyerjük meg a mérkőzést.
Másfelől viszont hiba lenne megfeledkezni arról, hogy nemcsak a lengyelek legnagyobb sztárja hiányzott, hanem Willi Orbán, Szoboszlai Dominik és Sallai Roland is. Túlzás nélkül a magyar válogatott három legjobb, de legalábbis legértékesebb labdarúgója.
A Varsóban játszott mérkőzés ismét azt mutatta, ha a magyar csapat játékosai lelkileg jó állapotban vannak és a szerencse nem pártol el mellőlük, akkor a válogatottunk nála erősebb ellenfelekkel szemben is képes meglepetésre.
– Albánia ellen egyetlen pontot sem szereztünk. Emiatt még most is van lelkiismeret-furdalásom – ismerte be a találkozó után az olasz szakember.
Igen, végeredményben az okozta a vesztünket a selejtezőben, hogy az albánoktól oda-vissza kikaptunk. Aminek azonban az angolok elleni hazai meccs, a 4-0-s vereség volt az előzménye. Nem volt törvényszerű az a súlyos kudarc. Ha 1-0, s még inkább 2-0 után nem hiszik a mieink azt, hogy egyenlíthetnek, talán megússzák kétgólos vereséggel. Ez volt az első nagy hiba, mondhatjuk Rossi tévedése.
A 4-0 jelentette ütés – ökölvívó-szakzsargonnal élve – benne maradt a magyar játékosokban, ráadásul Elbasanban úgy futottak ki, hogy muszáj nyerni. Ez volt a második hiba, Rossi második tévedése. Elég lett volna a döntetlen, s akkor az albánok elleni hazai meccsnek is más a lélektana.
Szép siker a varsói győzelem, a világbajnoki selejtezők I csoportjában elért negyedik hely azonban kudarc. De legalább van mire építeni, nem kell megint mindent a nulláról kezdeni.
Amikor a magyar válogatott fejlődéséről kérdezték, Marco Rossi hétfő éjszaka a magyar bajnokság gyenge színvonalát jelölte meg ennek akadályaként. Igaza lehet. Ennél azonban összetettebb a kérdés. A teljesség igénye nélkül Dibusz Dénes, Botka Endre, Fiola Attila, Loic Nego és Gazdag Dániel a bizonyíték arra, hogy az NB I-ben is fel lehet készülni a nemzetközi szintre. Sokkal nagyobb gond, hogy némi jóindulattal néhány névvel még kiegészíthetjük a listát, de a felsorolás akkor sem tesz ki egy kezdőcsapatnyi embert.
Kevés a meghatározó magyar futballista, hát még meghatározó fiatal játékos az NB I-ben. Légióssá pedig – tisztelet a kivételnek, Szoboszlai Dominiknek – csak erről az ugródeszkáról elrugaszkodva válhat bárki is.
A kluboknak, az utánpótlásnak kellene előrelépnie. Persze ezt eddig is tudtuk, s ezt szajkózzuk évtizedek óta. A tehetségek mégis elmaradnak. Pedig biztosan megszületnek, csak nem veszik őket észre.
Borítókép: Együtt a csapat, ami azért biztató (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
