Az Egyesült Királyság négy önálló labdarúgó-szövetsége közül az eredmények alapján az angol egyértelműen kiemelkedik, a skót második helyéhez sem férhet kétség, a harmadikért a walesi és az északír nagy versenyben van. Utóbbi háromszor is szerepelt világbajnokságon, előbbi csak egyszer – 1958-ban, amikor megkeserítette a mieink életét –, napjainkban viszont inkább Wales felé billen a mérleg nyelve.
Nos, a nyáron nekünk a Nemzetek Ligájában Anglia szintjét kellene hozni, de Észak-Írország ellen sem mehetünk biztosra.
Eddig hatszor találkoztunk mai ellenfelünkkel, s a hatból három mérkőzés is emlékezetesre sikeredett. Mezey György visszatérésekor, 1988-ban itthon keservesen, 1-0-ra nyertünk – a csereként beállt Vincze István első labdaérintéséből szerezte meg a győztes gólt. Az immár tét nélküli visszavágón is nyertünk, majd még két barátságos meccsen is, tehát négyből négy győzelemmel álltunk. A 2016-os Eb-selejtező már a közeli múlt, amit az északírek elleni hazai vereséggel kezdtünk, s Pintér Attilának szövetségi kapitányként ez volt a vég. Az akkor még lebecsült északír csapat annak is köszönhetően végzett meglepetésre a csoport élén, hogy a visszavágón a hosszabbításban Lafferty góljával döntetlenre mentette a meccset.
