– Ha azt hallja, Újpest, mi ugrik be először?
– Legközelebb ellene játszunk, és nekem mindent meg kell tennem, hogy arra a meccsre a legjobban felkészítsem a csapatomat.
– Azt hittem, azt mondja, hogy korábban csaknem hét évig irányította a lila-fehéreket.
– Tagadhatatlan, felejthetetlen az az időszak, amit a Megyeri úton töltöttem, csak a vége alakult másként, mint ahogy szerettem volna. Kétszer elhódítottuk a Magyar Kupát, megmérettünk a nemzetközi porondon, nagy meccseket nyertünk meg az NB I-ben, összességében sokkal több szép emlékem van, mint kellemetlen, éppen ezért a már említett keserű búcsú ellenére csak a pozitívumokra gondolok. A mai napig megállítanak Újpest-drukkerek az utcán. Köszönnek, váltunk néhány szót, úgy tűnik, ők is a szépre emlékeznek. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki zárt a szívébe, voltak, akik akkor sem kedveltek, amikor Magyar Kupa-győztesek lettünk. No de a múltról ennyit, most tényleg az foglalkoztat, hogy vasárnap jól futballozzunk a Szusza Ferenc Stadionban.
– Járt már ott, amióta 2020 júniusában elköszönt?
– Igen. Mivel a távozásom után egy évig Budapesten éltem, többször kimentem az Újpest meccsére. Voltak, akik azt hitték, még mindig a klub alkalmazásában állok.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy Kispesten is eltölt annyi időt, mint a Megyeri úton?
– Amikor megérkezem valahová, nem azon morfondírozom, meddig maradok. Egy edző nyilván szeretne sokáig vezetni egy csapatot, csakhogy a mi szakmánkban nemhogy évekre, hónapokra sem lehet előre tervezni. Egy hétnél, egy meccsnél nem érdemes messzebb tekinteni.
A teljes interjú ITT olvasható el.
Borítókép: Nebojsa Vignjevics igyekszik csak a szépre emlékezni az Újpesten töltött éveiből (Forrás: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)
