Vasárnap a Kékestető hirtelen kétezer méternél is magasabb lett

A Giro d’Italia első három, magyarországi szakasza után nem ért véget a „kerékpáros láz” nálunk, a Tour de Hongrie-n pedig ebben a csúcsot egyértelműen a zárónapon hazánk legmagasabb pontján, a Kékesen mérhettük.

Fotó: Tuba Zoltán

Az ötnapos, összességében 905 kilométeres magyar körverseny utolsón napján, a Miskolc–Kékestető etap végén a Mátrában már Mátraházáig is sokan szurkoltak az emelkedőn, a hegy záró szakasza pedig valósággal megtelt.  A hangulat a legnagyobb körversenyeket idézte, mintha a Giro d’Italián vagy a Tour de France-on, az Alpokban lettünk volna valamelyik legendás hegyi befutónál 2000 méter fölött – csak éppen most kevéssel 1000 alatt. A 984 méteren – az ország legmagasabb pontja alatt harminc méterrel – kijelölt célnál minden kerékpárral érkező drukker hatalmas tapsot kapott, márpedig több százan akadtak ilyenek. Még többen érkeztek gyalog a magyar körverseny idei utolsó befutójára, amely emlékezetes végjátékot hozott: az olasz Antonio Tiberi (Trek–Segafredo) úgy nyerte meg a szakaszt, hogy húsz méterrel a cél előtt előzte meg az ír Eddie Dunbart (INEOS Grenadiers), aki kétszázzal a vége előtt biztos befutónak tűnt. A célban Dunbar (az alábbi képen balra) igencsak csalódott volt, viszont kevéssel később annak nagyon örülhetett, hogy a Tour de Hongrie összetett versenyét ő nyerte meg, az övé lett a becses sárga trikó.

Fotó: Vanik Zoltan / Facebook/Tour de Hongrie

Minden idők legerősebb magyar körversenyén a 22 csapat között 14 olyan volt, amely a Giro d’Italián is ott van. A földkerekség legjobb sprinterei közül itt volt nálunk az olasz Elia Viviani (INEOS Grenadiers), valamint az egyaránt holland Fabio Jakobsen (Quick-Step Alpha Vinyl) és Dylan Groenewegen (Team BikeExchange–Jayco). Ők hárman a Grand Tour-versenyeken (Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta) együttesen tizennyolc szakaszt nyertek. A Tour de Hongrie-n Jakobsen két szakaszt nyert, lett egy második helye is, s ő vitte haza a pontverseny győztesét megillető zöld trikót. Groenewegennek egy szakaszgyőzelem jött össze, Vivianinak pedig egy második hely. A hegyi pontversenyben a belga Aaron Van Poucke (Sport Vlaanderen–Baloise) végzett az élen, az övé lett a piros trikó, míg a legjobb magyart megillető fehér trikó Dina Márton (EOLO–Kometa) birtokába került.

Eddie Dunbar (INEOS Grenadiers): Igazából Elia Viviani miatt jöttünk, hiszen négy sík szakasz volt a versenyen, nekünk pedig az volt a fő feladatunk, hogy Eliát segítsük a sprintbefutókon. Nekem nyilvánvalóan az utolsó szakasz feküdt a legjobban, hiszen itt hegyi befutó volt, és mindent egy lapra tettem fel. Nagyon sajnálom, hogy végül nem jött össze a szakaszgyőzelem, hiszen ilyen versenyen még soha nem nyertem szakaszt. De az összetetten így is sikerült győznöm, ez pedig egy remek visszajelzés és hatalmas lökést ad.

Fabio Jakobsen (Quick-Step Alpha Vinyl): Ez egy csodálatos verseny volt, nagyon boldog vagyok, hogy két szakaszt nyertem, és a zöld trikó is az enyém lett. Mindez a jó csapatmunkánk eredménye. Jó érzésekkel távozom Magyarországról, és a lábaimnak is jót tettek az itt tekert kilométerek.

Antonio Tiberi (Trek–Segafredo): Tavaly a harmadik helyen végeztem a Kékestetőn, tudtam, hogy fekszik nekem a hegy, viszont most nem éreztem olyan jóknak a lábaimat. Két kilométerrel a vége előtt, amikor Dunbar elindította a támadást, tisztában voltam vele, hogy nekem is ezt kell tennem az utolsó másfél kilométeren. Mindent kiadtam magamból, hiszen érkeztek mögöttünk a többiek is. Húsz méterrel a vége előtt aztán megelőztem Dunbart, szóval nagyon boldog vagyok.

Aaron Van Poucke (Sport Vlaanderen–Baloise): Tudtam, hogy négy sík szakasz lesz néhány hegyi részhajrával, és ez nekem annyira nem fekszik, én inkább a hegyekben vagyok otthon. Ezért az volt a tervem, hogy az elején sokszor legyek szökésben, és így hamar megszerezzem a piros trikót.

Dina Márton (EOLO–Kometa): Nyilván picit csalódott voltam, hogy nem indulhattam a Girón, de ez a Tour de Hongrie egy kis vigaszdíj a számomra, mert nagyon jó érzés a magyar közönség előtt versenyezni. Az első napon ráadásul abszolút hazai pályán voltam, itt különösen sokan szurkoltak nekem, és ez óriási élmény volt.

Fotó: Mario Pertorini / Facebook/Tour de Hongrie

Filutás Viktor (Adria Mobil), aki az első napon nagyot bukott, s ugyan a kulcscsontja nem tört el, a versenyt orvosi tanács ellenére folytatta: Örülök, hogy végigszenvedtem. Megérte ezért a biztatásért, amit itt kaptam, mert most a könnyeimmel jobban küszködöm, mint a vállammal… Eszméletlen, hogy milyen szurkolás volt itt.

Mészáros Bence (magyar válogatott): Ez az öt nap nagyon nagy élmény volt nekem. Még soha életemben nem mentem ilyen magas szintű versenyen, és ilyen emberek ellen, mint Jakobsen vagy Groenewegen, és olyan csapatok ellen, mint a Quick-Step vagy a Jumbo.

A Tour de Hongrie végeredménye:
1. Eddie Dunbar (ír, INEOS Grenadiers) 20:38:43 óra
2. Oscar Rodriguez (spanyol, Movistar Team) 23 mp h.
3. Samuele Battistella (olasz, Astana Qazaqstan Team) 28 mp h.
4. Edoardo Zambanini (olasz, Bahrain–Victorious) 29 mp h.
5. Carl Fredrik Hagen (norvég, Israel–Premier Tech) 35 mp h.
6. Niklas Eg (dán, Uno-X Pro Cycling Team) 36 mp h.
... 38. Dina Márton (magyar, EOLO–Kometa) 2:31 p h.

A Tour de Hongrie győztesei a 2015-ös újraindítás óta:
2015: Tom Thill (luxemburgi)
2016: Mihkel Räim (észt)
2017: Daniel Jaramillo (kolumbiai)
2018: Manuel Belletti (olasz)
2019: Krists Neilands (lett)
2020: Valter Attila
2021: Damien Howson (ausztrál)
2022: Edward Dunbar (ír)

Borítókép: a Tour de Hongrie-n a hangulat helyenként a legnagyobb körversenyeket idézte (Forrás: Facebook/Tour de Hongrie/Tuba Zoltán)