A Kecskemét egy nem várt tortára szeretné a habot feltenni

Kétség sem férhet hozzá, hogy a férfi-kosárlabdabajnokság meglepetéscsapata a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét, amelyet még a kiesés esélye is fenyegett, most viszont alig maradt el a rájátszásban a döntőtől, és a harmadik helyért vívhat párharcot az Alba Fehérvárral. A klubnál ez a siker nem változtat a célokon, és arra a legbüszkébbek, hogy sok utánpótláskorú fiatalt bevetve jutott el a csapat idáig.

Nem sokon múlott. Nem csak vasárnap, korábban sem. Például Pakson, ahol a Kecskemét számára az volt a tét, hogy lecsúszik-e az utolsó négybe, és a végén a kiesés ellen harcolhat majd. Nyert, és nem csúszott le, a középszakaszban a rájátszásért küzdhetett. És kevés kellett ahhoz is, hogy ezt a célt ne érje el, az utolsó körben Kaposvárott ki-ki meccset játszott, és ha kikap, nem kerül nyolc közé, a csapat mehet pihenni.

Megint nyert, és végül hetedikként érkezhetett meg a kieséses szakaszba.

És nem sokon múlott most vasárnap sem, amikor a bajnoki döntőért lépett pályára Körmenden a párharc ötödik meccsén. Az utolsó másodpercekig megvolt az esély, ám némi nüansz a hazai csapatot segítette hozzá a sikerhez, 83-80-ra győzött, a Kecskemét pedig bosszankodhatott. Nem a kiesés miatt, hanem mert lemaradt az aranycsatáról!

A két véglet között ott találunk egy hatalmas bravúrt is: a KTE a negyeddöntőben 3-1-gyel eltakarította az útjából a bajnoki címre ácsingózó Szolnokot. A hetedik kiütötte a másodikat, és ilyen nem minden évben fordul elő; egy olyan csapat tette ezt meg, amelynek a hivatalos célja a kiesés elkerülése volt.

– Augusztusban Ivkovics Sztojan szakmai igazgató és Váradi Kornél, az akkori vezetőedző úgy állította össze a keretet, hogy hat felnőtt mellé csak utánpótláskorú játékosokat tettek – mondja Forray Gábor vezetőedző. – Jól indult az idény, ám Kornél hamarosan jó ajánlatot kapott a szövetségtől, engem pedig a klub hívott, hogy térjek vissza a kispadra. Hamarosan megtört a lendület, annyi sérültünk és betegünk lett, hogy előfordult, mindössze három felnőttkorú játékossal tudtunk csak kiállni, és jöttek egymás után a vereségek.

Fotó: Unger Tamás / Vas Népe

A klub ebben a helyzetben nem kapkodott, és bár többen is szívesen láttak volna változást a szakmai stábban, kiállt Forray Gábor mellett, hiszen tisztában volt a gyengébb szereplés okaival. Inkább megerősítette a csapatot a szlovén Jaka Klobucarral, aki jellemző módon covidosként érkezett, és a tervezettnél csupán egy hónappal később került bevethető állapotba. A télen szép lassan sikerült kiegyenesedni, majd a Kecskemét előbb ott lehetett a Magyar Kupa mezőnyében, ott a harmadik helyért játszhatott, a bajnokságban pedig – ahogy arról már szó volt – sikerült bekerülnie a középszakaszba, majd a rájátszásba is, ráadásul a hetedik helyen, aminek szintén volt jelentősége.

– A nyolcadik az első helyezett Falcóval játszott a negyeddöntőben, és úgy láttuk, ellene nem lenne esélyünk – folytatja Forray Gábor. – A többiek is jobbak nálunk, de ellenük nem tartottuk lehetetlennek a bravúrt, és ez be is jött. A Szolnokot az első két meccsen, tehát egyszer a saját pályáján is leléptük, ugyanakkor elveszítettük két kulcsjátékosunkat, Jaka Klobucart és Rastko Dramicsanint. Mellénk állt a közönség, telt ház előtt, pazar hangulatban nyertük meg a párharcot, és a Körmendet is az utolsó pillanatig kétségek között tartottuk az elődöntőben. Összességében megérdemelten jutott döntőbe, de ha kicsit több a szerencsénk, akkor mi is megérdemelten várhatnánk az aranycsatát.

Fotó: Unger Tamás / Vas Népe

Bár a KTE célja a kiesés elkerülése volt, a rajt előtt a Nemzeti Sport a 13. helyet jósolta meg a számára, a csapat csalódottan utazott haza Körmendről a döntő, tehát minimum az ezüstérem elmaradása miatt. Igen, hiszen tényleg nem sokon múlott… A szomorkodók között nemcsak rutinos kosarasok, hanem zöldfülűek is ültek a buszon: az elődöntő ötödik meccsén összesen 34 percet töltöttek a pályán utánpótláskorú játékosok, és 18 pontot szereztek, ami jóval magasabb az átlagnál a rájátszásban. Az egész szezont tekintve a KTE tizenkét ilyen fiatalt vetett be, volt, aki csak néhány percet, volt, aki rendszeresen játszott, és közülük heten a Mercedes-Benz Gyár Kosárlabda Akadémiáról érkeztek a keretbe.

– Számunkra ez a legnagyobb siker – szögezi le Sörös Jenő, a KTE ügyvezetője. – A céljaink között kiemelt helyen van, hogy az akadémia fiataljai nálunk, a saját közegükben tudják elkezdeni a profi pályafutásukat, és ezen a téren nagy lépést tettünk előre. Az első évfolyam tagjai most lettek tizennyolc évesek, és komoly merítési lehetőséget kínálnak. Ezt is figyelembe véve különösen értékes a csapat szereplése, amely a realitásnál és a várakozásainknál sokkal jobb lett már most, az Alba Fehérvár elleni bronzcsata előtt is.

Sörös Jenő szerint ez a jó szereplés, ami a legrosszabb esetben is a negyedik helyet jelenti, cseppet sem befolyásolja a következő bajnokság elvárásait, a cél ugyanúgy a biztos benn maradás lesz. Ezt engedik meg a lehetőségek, ám a váratlan sikerekkel járó többletkiadások sem rengetik meg a költségvetést. Forray Gábor egyébként már a Körmend elleni újabb egyenlítés, tehát 2-2 után azt nyilatkozta, hogy a csapat kihozta a maximumot az idényben, holott még hátravan a párharc a Fehérvárral a harmadik helyért.

– Ezt úgy értettem, hogy a torta már megvan, a habot egy bronzéremmel szeretnénk rátenni – magyarázza meg a kissé korainak tűnő szavait. – Nagyon jólesett, ahogy a körmendi közönség vasárnap megtapsolt minket, és amennyi elismerést kapunk a sportágon belülről is. Azt mondtam a játékosoknak, hogy legyenek büszkék magukra, és már nem érdekes, mi történt Körmenden, csak az számít, hogy miként nyerhetjük meg a Fehérvár elleni párharcot, nekünk ez a lehetőség felér a döntővel is.

Egy bronzcsatát egyébként már megnyert ebben az idényben a Kecskemét, a Magyar Kupában kaparintotta meg a harmadik helyet. Az ellenfele ott is az Alba Fehérvár volt…

Borítókép: Wittmann Krisztián 37 évesen is a Kecskemét motorja (Fotó: Nemzeti Sport/Földi Imre)