A kor és a nem sem számít, mindenhol kitűnik az ifjú magyar tehetség

A szeptemberi Európa-bajnokságon elért ötödik hely után a Világliga múlt heti Szuperdöntőjében újra a szebbik arcát mutatta a nőivízilabda-válogatott, és a spanyolok mögött ezüstérmet szerzett. A tenerifei tornán ifjú csillagok is felragyogtak, köztük Hajdú Kata, aki tizenhat évesen az olimpiai bajnok amerikaiak életét is megkeserítette.

Hajdú Kata UVSE Fotó: Tumbász Hédi Forrás: Nemzeti Sport

Bíró Attila a magyar szempontból ötödik hellyel végződött Európa-bajnokság után megemlítette, hogy a Splitben lehetőséget kapott újoncok játékával nem volt maradéktalanul elégedett. A szövetségi kapitány ugyan nem mondott le még senkiről, de amikor a múlt héten elérkezett a nőivízilabda-válogatott idei utolsó versenyének ideje, másik négy fiatalnak küldött meghívót, és a Világliga Szuperdöntőjén elért ezüstérem mellett Bíró az ő teljesítményük láttán is lelkendezhetett.

– Ők jobban teljesítettek, pozitív a megítélésük, de egy fokkal könnyebb is volt nekik, mert Keszthelyi-Nagy Rita hiánya érezhető volt az Eb-n. Most a jelenléte nagyon sokat dobott a csapaton, amely sikeresebb lett, és ezáltal a fiataloknak is könnyebb volt beilleszkedni – magyarázta a Magyar Nemzetnek a kapitány.

A húszéves Pőcze Panna, a 19 esztendős Neszmély Boglárka és a mindössze 16 éves Hajdú Kata debütálása is remekül sikerült. Utóbbi hét gólt dobott a tenerifei viadalon, emellett a spanyolok ellen 19-18-ra elveszített döntő ötméteres-párbajában mindkét büntetőjét magabiztosan értékesítette. Bár azt Bíró is elismerte, hogy Hajdú meghívásával kockázatot vállalt, az UVSE pólósa játékával igazolta a döntést.

– Tizenhat éves, így komoly felelősséget jelentett bedobni a mély vízbe, de egyáltalán nem vallott szégyent. Sőt, hála Istennek pontos passzokkal, lövésekkel ennyire fiatalon is segíteni tudta a válogatottat. Elég megemlíteni, hogy az ötméteres-párbajban a csapatból ő kezdett, és magabiztosan belőtte a magáét. Ezen történések meghatározzák majd a pályafutását – vélekedett a szakember, majd a fiatal tehetség erényeiről beszélt. – Fantasztikus keze van. Olyan fizikai adottsággal rendelkezik, amit csak örökölni lehet. Ösztönös érzéke van a vízilabdához. Jó néhány dolgot nem lehet tanítani, illetve lehet, de sokkal könnyebb, ha ösztönből jön. Jó érzékkel helyes döntéseket hoz, és gyakorlatilag nem is hibázott a tornán. Az életkorából fakadóan taktikai szempontból még van hová fejlődnie. 

Az örökséget nem véletlenül említette a kapitány, hiszen Hajdú mondhatni vízilabdacsaládból származik, édesapja és nővére útját követve kezdett el játszani. Mint sok más előd, a víz szeretete miatt öt-hat évnyi úszás után váltott sportágat, és mivel a KSI-nek akkor még nem volt lánycsapata, először a fiúk között villantotta meg a tehetségét. Innentől nem volt megállás, 2019-ben már az élvonalbeli bajnok UVSE gyermekcsapatában dobta a gólokat, és 

csak tizennégy éves múlt, amikor a felnőttek között is debütált. Közben a korosztályos válogatottakkal is serényen gyűjtötte az érmeket, az idei termés sem kevés: az U19-es Eb-n ezüsttel, az U18-as vb-n bronzzal, az U16-os vb-n pedig aranyéremmel gazdagodott a gyűjtemény. Majd jött a nem várt meglepetés, a női válogatottba való meghívó.

– Csak álmodoztam róla, de nem hittem, hogy ilyen hamar beválogatnak. Igazából még most sem tudom hová tenni a történteket. Közel három hete Benczur Márton (az UVSE vezetőedzője – a szerk.) szólt, hogy hívni fog valaki, mindenképp vegyem fel. Szinte azonnal csörgött a telefonom, Bíró Attila volt, és mondta, hogy szeretettel vár az edzőtáborba, így tudtam meg, hogy számít rám – idézte fel Hajdú, aki azt is elárulta, milyen nehézségekkel küzdött Tenerifén. – Tudtam, a többiek tapasztaltabbak és fizikailag erősebbek nálam, és számítottam rá, hogy a játék sokkal gyorsabb az utánpótláshoz képest. De a lányok nagyon befogadók és segítőkészek voltak, így könnyebb volt felvenni a ritmust, mint amire számítottam.

Ez olyannyira sikerült, hogy a csoportmeccsek mindegyikén szerepet kapott, majd az olimpiai és világbajnok Egyesült Államok elleni elődöntőben bombagólt is szerzett, amihez némiképp példaképe, is hozzájárult.

– Keszivel ültünk a kispadon a harmadik negyed végén, biztatott, hogy felejtsem el az addigi hibáimat, a meccs végén úgyis lövök majd egy gólt. Azt válaszoltam, hogy ne vicceljen… Aztán a mérkőzés után odasúgta, hogy ha én nem is hiszek magamban, ő mindig hinni fog bennem. Tőle kaptam a legtöbb támogatást – csuklott el a reménységünk hangja. A gimnazista lány a döntőbeli büntetőpárbajban mutatott magabiztosságát a felnőttkorú játékosok is megirigyelhették volna, pedig nagyon remegett a keze. – A kapitány kijelölt, aztán rátett egy lapáttal azzal, hogy engem küldött elsőnek. Úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok, még a bójáig sem tudok elúszni. Zsuzska (Máté Zsuzsanna), Gréti (Gurisatti Gréta), Dorka (Szilágyi Dorottya) és Keszi mondták, hogy úgy tekintsek rá, mint egy sima edzésre. Ez sokat segített.

Bár Hajdú élni tudott élete eddigi legnagyobb lehetőségével, a tenerifei torna után kettős érzései vannak. – Már nyújtottuk az aranyérem felé a kezünket, mégsem tudtuk elérni. Ez szomorú. Ugyanakkor boldog vagyok, mert az Eb-n elért ötödik hely után ez óriási előrelépés, mutatja, hogy jó úton halad a csapat. 

És vajon hová vezet Hajdú Kata útja? Reményei szerint a 2024-es olimpiára, Párizsban pedig a dobogó tetejére. Ilyen forgatókönyv esetén mi sem panaszkodnánk.

Megférnek egymás mellett a világversenyek és a tanulás Az UVSE felnőtt csapatának edzései heti kétszer reggel hatkor kezdődnek, emellett délutáni vízi, esetleg konditermi edzéseket és videózást is besűrítenek a programba. Hajdú a felkészüléssel és a világversenyekkel teletűzdelt naptára miatt az iskolapadból olykor hiányzik, de az oktatói segítségével mindent megtesz, hogy ez ne menjen a tanulás rovására. – A Csanádi Árpád sportgimnáziumba járok, ahol csak sportolók tanulnak. Úgy segítenek nekünk, hogy ha reggeli edzésünk van, és emiatt nem tudunk bemenni órára, akkor megpróbálják leadni nekünk a tananyagokat. Igyekszenek úgy időzíteni a dolgozatokat, amiket be kell pótolnunk, hogy ne egyszerre, az első napon kelljen túlesni mindegyiken. Most is folyamatosan tartottam a kapcsolatot az osztályfőnökömmel, Rúzsa Sándorné Szabó Judittal, aki otthonról drukkolt nekem, és megígérte, hogy bármiben segít – mondta az ifjú játékos, aki az uszodán kívül még nem találta meg az útját, egyelőre csak a vízilabdára koncentrál. Ezért nem is bánja, ha sportolóként néhány dologról le is kell mondania. – Nincs nagy hiányérzetem, mivel nekem sokkal többet ér egy világeseményre kiutazni, vagy meghívót kapni a felnőttválogatottba, minthogy mondjuk beüljek a barátaimmal a moziba. Tudom, hogy lemondásokkal jár a sportolók élete, de ezzel már megbékéltem. Nem is tudom pontosan, hogy miről mondok le, csak azt ismerem, amit átélek.

Borítókép: Hajdú Kata az UVSE játékosaként (Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)