Szikrázó napsütés, szabadtéri medence, a lelátón rövidnadrágban, pólóban vagy éppen félmeztelenül tomboló drukkerek. Nem, nem margitszigeti életképet idézünk fel sóvárogva a mögöttünk hagyott nyárból. Ez a novemberi valóság, csak éppen 3700 kilométerrel arrébb, délnyugat felé, Tenerifén. Ismerjük el, tökéletes választás volt, hogy a női vízilabda-világliga szuperdöntőjét a Kanári-szigeteken rendezték meg.
A világliga jelentőségét természetesen nem kell eltúlozni, november elején senki sincs csúcsformában, de ilyen körülmények között ajándék novemberben pólózni, s persze mindenki jobban szeret nyerni, mint veszteni.
Magyar szempontból tökéletesen alakult a végkifejlet. Az olimpiai és világbajnok Egyesült Államok legyőzése után a döntőben a házigazda Spanyolországgal csapott össze a magyar válogatott. A torna során másodszor, ne feledjük, hiszen a csoportkörben egyszer már megmérkőztünk a házigazdákkal, akik akkor simán, 15-11-re nyertek.
A vasárnapi finálé teljesen másként alakult. Kezdve azzal, hogy a mieink rögtön az első percben vezetést szereztek, Pőcze Panna vágta be a labdát. Az FTC húszéves pólósa játszott már a válogatottban, de tornán most szerepelt először. A döntőben nyújtott teljesítménye alapján hamarosan a válogatott egyik erőssége lehet, hiszen az első gólját további kettő követte, s mindhárom gól szép alakítás volt.
A társak is feltüzelték magukat a döntőre, jól játszott a magyar válogatott, szoros meccset vívott az esélyesebb házigazdával.
Az első negyed után 3-3, a második után 6-6, a harmadik után pedig 9-9 volt az állás, ennél kiegyensúlyozottabban nem is alakulhatott volna a meccse.
A záró játékrészben aztán a játékvezetők, ahogy vízilabdában megszokhattuk, belenyúltak a meccsbe. Hirtelen elkezdték az emberelőnyöket megítélni a spanyoloknak, majd a negyed harmadik percében volt egy jelenet, amit még most sem értünk. Centerben Faragó őrizte nagyon szigorúan Leitónt, amiért kiállítást kaptak a spanyolok. Eddig rendben. Csakhogy Leitón egyértelműen ütőmozdulatot tett a magyar játékos felé.
A bírók a videózás után először, ahogy reméltük, piros lapot mutattak fel, tehát brutalitásért cserével végleg kiállították a spanyolt. Aztán újabb tanácskozás következett, ami után felülbírálták az előző ítéletet. Érthetetlen…
A magyar kiállítás persze érvényben maradt, s a fórt a spanyolok ki is használták, ezzel 10-9-re vezettek. Majd újabb magyar kiállítás, újra Forca lőtt, 11-9 a spanyoloknak. Már csak bő két perc maradt hátra a meccsből, de a mieink nem adták fel. Bíró Attila kockáztatott, lehívta a kapust, Magyari Aldát, hét a hat ellen támadtunk. Bejött. Leimeter faragta a hátrányt, majd az utolsó támadás legvégén, az utolsó másodpercben Gurisatti egyenlített. 11-11
Következtek a büntetők.
Ez is krimi volt a javából. Öt pár után 3-3 volt az állás, majd a következő négy körben minden lövő betalált. A 10. párban Leitón, akinek a nevét örökre megjegyezzük, ismét kulcsszereplő volt, nem hibázott, Gurisatti próbálkozása viszont néhány centi híján nem jutott túl a képzeletbeli gólvonalon.
