– Hogyhogy itthon van? Egyáltalán mennyit és miért ingázik sokat London és Budapest között?
– Tavaly szeptemberben lett London az egyik bázisunk. A feleségem pénzügyi területen dolgozik, közgazdász, és ott kapott munkalehetőséget, ugyanakkor a tokiói olimpiai után nekem is nagy igényem volt a környezetváltozásra. Együtt kimentünk, és elsősorban én ingázom, különösen a versenyidőszakban, de egyáltalán nem terhel meg, ez a kétlakiság eddig jól működik, ha az élet úgy hozza, hogy változtatni kell, akkor majd változtatunk.
– Úgy tudom, ide, a szerkesztőségbe is egy tárgyalásról érkezett, amelyen a Magyar Élsportolók Érdekvédelmi Fóruma ügyét képviselte. Ha érdekvédelem, akkor többnyire szakszervezet vagy egyesület alakul – ez mi valójában, és miért fórum?
– Régóta gondolkoztunk együtt a menedzseremmel, Körösparti Gáborral azon, hogy hiánypótló lenne egy olyan szervezet, amely az élsportolók érdekvédelmével foglalkozik. Léteznek a sportági szövetségek, a klubok, van a MOB, a sportállamtitkárság, amelyek foglalkoznak a támogatásokkal vagy a jogszabályok megalkotásával, tényezők az egyéni, a klub- és a szövetségi szponzorok is, és ebben a szövevényes rendszerben gyakran elvész maga a sportoló. Mi kizárólag az ő érdekeivel szeretnénk foglalkozni. Szakszervezet nem akartunk lenni, mert annak van némi félrevezető jelentése itthon, a fórum szóval pedig azt óhajtottuk kifejezni, hogy minél több tagot várunk, ha kíváncsiak, hogy miben tudunk segíteni, akkor csatlakozzanak hozzánk.