Bár a Nemzetközi Atlétikai Szövetség már 1912-ben megalakult, egy évvel később úgy döntött, hogy az olimpiai játékokon győzteseket egyben világbajnokoknak is tekinti. S bár ez nem volt az „igazi”, az álláspont az 1960-as végégig tartotta magát, a döntéshozók csak akkor kezdtek mozgolódni, hogy mégiscsak szükség lenne önálló világbajnokságra. Ám a malmok lassan őröltek, a döntéshozók csak 1976-ban jutottak egymással dűlőre, és az első vb-t végül 1983-ban hozták össze Helsinkiben. A másodikra 1987-ben, Rómában került sor, a harmadik, 1991-es tokiói seregszemle óta pedig már kétévente jönnek a világbajnokságok. A sorozatot a közelmúltban a koronavírus-járvány törte meg, a legutóbbi vb Eugene-ban egy évet csúszott, 2022-re. De maradunk a páratlan éveknél, így a még 2018 decemberében révbe ért pályázatunknak megfelelően idén mi vagyunk a házigazdája a nyári olimpia és a labdarúgó-vb után a harmadik legrangosabbnak számító sporteseménynek. Miután öt éve a rendezésre még aspiráló utolsó riválisunk, Barcelona is visszakozott, nem kellett izgulnunk, amikor az illetékesek Monte-Carlóban összeültek a döntéshozatalra.
Helsinki már kétszer volt a világbajnokság házigazdája
Meglepő, de a sportág első számú nagyhatalmaként az Egyesült Államok tavaly volt először rendező, Helsinki pedig egyedüliként duplázott (1983, 2005), de Németországban (1993, Stuttgart és 2009, Berlin), valamint Japánban (1991, Tokió és 2007, Oszaka) is volt már két vb. Mi több, a 2025-ös is Tokióban lesz.
Azt, hogy az amerikai atléták mennyire kiemelkednek a mezőnyből, hűen tükrözi a világbajnokságok összesített éremtáblája: az Egyesült Államok 183 aranyat szerzett, és ez több, mint amennyit a második Kenya (62), a harmadik Oroszország (42), a negyedik Németország (39) és az ötödik Jamaica (37) együtt fel tud mutatni.
Eddig 74 ország szerzett aranyat, és számunkra fájdalom, hogy az éremtáblán mi állunk a 75. helyen: hét ezüst- és hét bronzérmünkkel kiemelkedünk azok közül, akiknek nincs aranyuk.
A legnagyobb éremhalmozók: Allyson Felix és Usain Bolt
S hogy melyik versenyző nyerte a legtöbbet? Allyson Felix 14-szeres világbajnok: 200 és 400 méteren, a női 4×100-as és 4×400-as, tavaly pedig a 4×400-as amerikai mixed váltóval is győzni tudott, s 2022-ben, 37 évesen zárta le páratlan pályafutását. Nem mellékesen hétszeres olimpiai bajnok, és olyan nagyon biztosan nem bosszantja, hogy hat ötkarikás aranyát váltóban nyerte. Felixnek a világbajnokságokról négy egyéni aranya van, Shelly-Ann Fraser-Pryce-nak viszont hat (100 és 200 méter), s a 36 éves, háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok jamaicai sprinter itt lesz Budapesten is. 100-on ő a címvédő, az idei világranglistán pedig a negyedik.
Azt nem nehéz kitalálni, hogy a férfiaknál Usain Bolt a legnagyobb éremhalmozó, és a 11 aranyából hetet egyéni számokban nyert, 100 méteren és 200-on. Az idén 36 éves jamaicait a 2017-es londoni vb-n láthattuk utoljára, és drámai lett a búcsúja: 100-on harmadikként zárt, az utolsó versenyén, a 4×100-as váltóban pedig utolsó emberként megsérült. A nyolcszoros olimpiai bajnok azonban mindezt nem vette a szívére, elköszönő sajtótájékoztatóján emlékeztetett arra, hogy utolsó meccsén Muhammad Ali is kikapott. Kétségkívül minden idők legnagyobb bokszolójával kell egy lapon említenünk. A világbajnokságokról egyébként Allyson Felixnek összesen húsz érme van (14 arany, 3 ezüst, 3 bronz), Usain Boltnak 14 (11, 2, 1) és Shelly-Ann Fraser-Pryce-nek is 14 (10, 4, 0).
Döbbenetes világcsúcsok Berlinben
A budapesti világbajnokság előtt a nemzetközi szövetség (WA) összeállított egy listát a szurkolók szavazatai alapján a vb-történelem legnagyobb pillanatairól, és azzal nem lehet vitatkozni, hogy az első helyre nem egy momentum, hanem Usain Bolt űridős futásai kerültek a 2009-es berlini világbajnokságról. A jamaicai klasszis öt nap leforgása alatt itt állította fel a 100 méteren és a 200-on ma is élő világrekordjait (9,58 mp, 19,19 mp). Megtippelhetetlen, hogy ezeket mikor javítják meg.
A WA listáján meglepő módon két eugene-i világcsúcs került a második és a harmadik helyre, de úgy látszik, a legutóbbi vb történései jobban megmaradtak a köztudatban: a svédek rúdugró fenoménja, Armand Duplantis 621 centivel, női 400 méter gáton az amerikai Sydney McLaughlin 50,68 másodperces nagy idővel nyert, 51,41-ről javította meg saját idejét. A centinként araszoló Duplantis azonban azóta már a 622-en is átjutott. A világbajnokságokon eddig 35 világcsúcs született, és Eugene-ben volt egy harmadik is, női 100 méter gáton a nigériai Tobi Amusan még az elődöntőben jegyezte 12,12 másodperccel, ez a WA toplistáján a 13. legnagyobb pillanat. A nigériai atlétanőről a közelmúltban kiderült, hogy egy éven belül három alkalommal is elmulasztotta a doppingellenőrzést, ami doppingvéségnek minősül. A WA közölte, tisztáznia kell magát, s ha ezt megteszi, rajthoz állhat Budapesten. McLaughlin nálunk nem 400 méter gáton, hanem 400 méteres síkfutásban áll rajthoz; a duplázást a feszes időrend miatt nem vállalhatta.
Megasztárok: Powell, Lewis, Edwards és Johnson
Ha már a múltba mélyedünk, a régebbi időkből azért kapásból két nagyobb hatású, ma is élő világcsúcsot is említhetünk, mint Duplantisét és McLaughlinét. 1995-ben Göteborgban a brit Jonathan Edwards a hármasugrás döntőjében előbb 18,19 métert, majd 18,29-et ugrott, noha húsz nappal korábban még „csak” 17,98-ra srófolta a rekordot. Az 1991-es tokió vb-n a férfitávolugrás döntője ennél is emlékezetesebb: az amerikai Mike Powell 895 centis eredményével öt centit javított honfitársa, Bob Beamon 890-es, 23 éves világcsúcsán. S a tokiói döntőben Powell gigászi csatát vívott Carl Lewisszal, aki nagyobb hátszéllel 891-ig jutott, a hitelesítéshez szükséges körülmények közepette 887-ig. A nemzetközi szövetség toplistáján Powell a 12., Edwards a 15. helyre került.
Lewis amúgy öt nappal a távolugródöntő előtt 100 méteren 9,86 másodperces világcsúccsal győzött, majd az amerikai 4×100-as váltóval is rekordot döntött. Ez 1999-ben a sevillai vb-n férfi 400 méteren Michael Johnsonnak is összejött, és a 43,18 másodperces ideje azért volt nagy szám (a WA listáján a kilencedik), mert ebben a futószámban ritkán írják át a rekordot, 1968 óta csak négy embernek sikerült. A négyszeres olimpiai és nyolcszoros világbajnok Johnson idejét a 2016-os riói olimpián javította meg a dél-afrikai Wayde van Niekerk (43,03 mp). Őt is láthatjuk majd a Nemzeti Atlétikai Központban.
Jegyek kaphatók az atlétikai világbajnokságra a jegy.atletikaivilagbajnoksag.hu weboldalon. A délelőtti jegyek egységesen 3000 forintba kerülnek, míg az esti programokra a hétköznapi versenynapokon 6900, hétvégén 8900 forinttól indulnak a jegyárak. Összesen 9 esti és 5 délelőtti program lesz a világbajnokság alatt és 6, ingyenesen látogatható utcai versenyt rendeznek, amelyek rajtja és célja a Hősök terén lesz. A női maraton augusztus 26-án, a férfi maraton 27-én reggel 7-kor rajtol.
Borítókép: Az amerikai válogatott a budapesti világbajnokságra is nagyon erős csapattal érkezik (Forrás: Twitter/USATF)
