– Mivel tizennyolc évesen, még a Debrecen második csapatának játékosaként porccal műtöttek – ugyanúgy a bal lábamat –, tudtam, mi vár rám, nem estem letargiába. Akkor nyolc hónapot hagytam ki, a doktor azt mondta, nem veszi ki a porcot, mert ha kivenné, huszonöt évesen abbahagyhatom a labdarúgást. Így viszont ugyanaz a rehabilitáció várt rám, mintha elszakadt volna a térdszalagom, ráadásul a koronavírus-járvány miatt még négy hónapig nem játszhattam. Egy hete műtött meg doktor Tállay András Budapesten, vagyis eltelt több mint egy hónap, az orvos ugyanis azt mondta: vagy a sérülés után negyvennyolc órán belül kell megműtenie, vagy négy-öt héttel később, amikor már nincs bedagadva, begyulladva, bevizesedve a lábam. Azt ajánlotta, óvatosan mozogjak, biciklizzek, néhány nappal később úgy sétáltam, mintha mi sem történt volna, az orvos is megkérdezte, melyik a sérült lábam… Viszont az utolsó két hétben ciszta alakult ki a vádlimban... Trombózis gyanújával be is kellett mennem a kórházba, kiderült, ez veszélytelen és magától felszívódik, de kellemetlen, feszítő érzés volt a lábamban, alig tudtam ráállni. Szerencsére a műtét jól sikerült – mesélte a Nemzeti Sportnak Nikitscher Tamás a kórházi ágyán.
Hozzátette, hogy a futball hiányzik neki, de jól elfoglalja magát. – Az olvasás szeretete örök, mindennapos, hogy a kezembe veszem a könyvet. Jelenleg Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét olvasom. Fejleszteni akarom az angolnyelv-tudásomat is – az öcsém Amerikában él, ő mondta, igazán csak egy idegen országban lehet megtanulni a nyelvet, így inkább a szókincsemet próbálom gyarapítani. A sérülésem miatt az ezzel kapcsolatos könyvek is érdekelnek, szeretném megtudni, hogyan lehet minél jobb állapotban visszatérni. Persze tudom, az utolsó szó mindig az orvosé. A lényeg, hogy lelkileg és testileg olyan erős legyek a visszatérésemkor, mint még soha! – fogalmazott a középpályás.
Borítókép: Nikitscher nem csak a pályán, az életben is feltalálja magát (Fotó: Nemzeti Sport)
