A találkozó elején a kanadaiak gyorsan megszerezték a vezetést, a 3. percben a már említett Parayko vette be távolról Bálizs Bence kapuját (0-1). Az első harmadban több gól nem is esett, pedig válogatottunknak is voltak helyzetei. Húsz perc alatt a kanadaiak 17-szer, a mieink 11-szer találták el a kaput. A találkozó jótékonysági célt is szolgált, a harmad végét jelző duda megszólalásakor plüssfigurák százai repültek jégre, amiket a Szív Bajnokai Alapítvány juttat el a gyermekkórházak kis betegeinek a „Legyél Te is szívbajnok” kampányában.
Kanada négyszer vette be a magyar kaput
A második harmadban, a 27. percben a vendégek megszerezték a második góljukat, és ehhez a csodagyerek Bedard villanása is kellett, ő adta a gólpasszt Byram Bowennek. A harmad közepén kapust cseréltünk, beállt Horváth Dominik, aki Bolzanóban egyik meccsen sem kapott lehetőséget; szép gesztus volt a szakvezetéstől, hogy most beküldték a jégre. A harmad végén őt is felavatták a vendégek, a 39. percben Power Owen bántóan egyedül maradt a kapunk előtt, és nem is hibázott (0-3). Ebben a harmadban a kanadaiak már 22-szer találták el a kapouknak, a mieink csak négyszer az övékét. Ám válogatottunk nem zuhant össze, a harmadik harmadban (27, illetve 6 kaput eltaláló lövés) csak az utolsó, 60. percben kapott még egy gólt – Guenther Dylannak is Bedard adta a gólpasszt –, emberhátrányban. Így Kanada 4-0-s győzelmét rögzíthettük, ami együttesünk számára mindenképpen vállalható eredmény, fáradtan elérve a bolzanói nagy siker után a világ legjobbja ellen.
S a záróharmadban megtudhattuk, hogy a magyar jégkorongsport históriájában megdőlt a hazai nézőcsúcs, amit eddig a kanadaiak tavalyi fellépése tartott 14 756 fővel, most 14 925-en voltak az MVM Dome lelátóin a hokiünnepen, amelyen jogosan szólt, hogy „szép volt, fiúk!”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!