A Vendée Globe-nak a legutóbbi, tizedik kiírásáig egyetlen magyar indulója volt Fa Nándor személyében, aki három rajthoz állásból kétszer is célba ért: 1992–93-ban 128 nap után az 5. helyen futott be az Alba Regiával, majd több mint húsz évvel később hajszál híján 94 tengeren töltött nap után lett 8. a Spirit of Hungary nevű IMOCA 60-as, azaz 60 láb, vagyis 18,3 méteres, hajójával. 2024. november 10-én aztán második magyarként Weöres Szabolcs lehetett ott a rajtnál, aki egy hónapnyi rendkívül balszerencsés vitorlázás után kénytelen volt feladni a versenyt. A magyar hajóst a dél-afrikai Fokvárosban érte utol telefonon az Origó.
Mint a beszélgetésből kiderült, a Vendée Globe-on nem indulhat akárki, az indulókat komoly tesztversenyek végén szűrik ki. Kevés verseny van, amit fizikai és mentális erőkifejtés terén össze lehet hasonlítani a non-stop, szóló földkerülő vitorlásversenyek monstrumával, a Vendée Globe-bal. A négy évente megrendezett versenyt nyugodtan nevezhetjük akár a tengeri vitorlázás olimpiájának is, hiszen csak a legjobbak kapnak belépőt.
– Nekünk összesen hat Atlanti-átkelést kellett teljesítenünk a kvalifikációk alatt – árulta el Weöres Szabolcs. – Ezek közül öt valódi verseny volt, melyek közül három volt szóló. Idén egyértelműen minden idők legnehezebb kvalifikációját rendezték, és nagyon sokaknak nem sikerült indulási jogot szerezniük. Összesen 56, ahogy mondani szoktuk, kampány állt rajthoz és csak negyven hajó indulhatott el a Vendée-n. A többi csapathoz képest a miénk egy minicsapat volt. Tulajdonképpen összesen három ember volt mellettem. Eközben az esélyesek, a franciák és a britek általában olyan harminc fő körüli csapatokkal dolgoznak.
Weöres Szabolcs a verseny korai szakaszában borult, ami végül a vesztét jelentette.
– A legnagyobb baj az volt, hogy víz alá került a főárbóc, az orrvitorlám pedig feltekeredett, és az teljesen tönkre is ment – emlékezett vissza. – De megsérült a hátszeles vitorla is, megrángatta az árbócmerevítő kötelet, és, ugye, kiszakadt a nagyvitorlám, amin egy hatalmas, 3×3 méteres lyuk keletkezett. Amit aztán több ezer öltéssel sikerült összevarrnom, 24 órán szó szerint csak varrtam, utána pedig ezt a varrást, ragasztókkal, úgynevezett tapétákkal biztosítottam. Amikor elszakadt az a bizonyos D2-es vantni, vagyis az árbócrögzítő kötél, akkor egyértelmű vált, hogy véget ért számomra a verseny. Annak a hiányában nem lehetett tovább menni, hiszen csak idő kérdése, hogy mikor dől ki az árbóc.
Weöres Szabolcs egy másik hajóval visszatérne a Vendée Globe-ra
Bár a földkerülés most nem jött össze, a magyar versenyző kedvét nem szegte a Vendée Globe, sőt visszatérne.
– Nekem már az is győzelem lett volna, ha beérek – jelentette ki. – Legyünk őszinték, mindenképpen a mezőny vége volt a realitás. Rengeteget fejlődött a hajózás és a technika már az elmúlt négy évben is. Az én hajóm sebességpotenciálban is a mezőny legvégén volt, ami nyilván összefügg az árával is. Itt nincsenek csodák. De én, mint versenyző, főleg azok után, hogy feladni kényszerültem a versenyt, mindenképpen nekivágnék még egyszer. Szeretném még egyszer megpróbálni, mert érzek magamban annyi erőt, hogy ezt a versenyt be tudjam fejezni. Sőt most már nem is csak a teljesítés lenne a célom, hanem kimondottan versenycélokat megfogalmazva térnék vissza egy másik hajóval.
A teljes interjú az Origón olvasható.
