A magyar pólós dinasztiák legifjabb tagjai közül ő lépett be elsőként a felnőtt nemzeti csapat ajtaján. Szécsi Marcell már át is esett a tűzkeresztségen, gólt is lőtt a világbajnoki címvédő horvátok elleni idegenben megnyert (14-11) felkészülési mérkőzésen. Ezen a hétvégén is tagja Varga Zsolt rangos olaszországi tornán szereplő keretének, s célja, hogy eljusson a júliusi szingapúri világbajnokságra is.
Szécsi Marcell kopogtat az ajtón
Lépten-nyomon a híres édesapjához hasonlítják a fiatal vízilabdázót. Mindezt szerényen, mosolyogva veszi tudomásul a húsz esztendő fiatalember, aki egyre otthonosabban mozog a felnőttválogatott margitszigeti bázisán. Ottjártunkkor például a háromszoros olimpiai bajnokhoz hasonlóan „Szecskának" szólították a csapattársai a nehéz örökséget cipelő centert.
− Szenzációnak nem mondanám magamat, inkább újoncnak. Ahogy egyre több az edzés, úgy rázódom bele a felnőttválogatottságba.
Nyilván úgy nőttem föl, hogy az édesapám ismert ember. Ehhez egy idő után hozzászokik az ember, de úgy érzem, most már én is kopogtatok az ajtón.
– Ahhoz még nagyon sok kell, hogy ki is tudjam nyitni. Arra még várni kell, hogy ne őt hozzák fel először a Szécsi név hallatán − nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szécsi Marcell, aki azt is elárulta nekünk, miért nem lett kapus, mint Szécsi Zoltán. − Sohasem voltam sehol máshol, csak centerben. Mindig magas voltam, azt tűnt a nyilvánvaló választásnak. Akkor még nem tudtam, hogy ez a pozíció segíteni fog a jövőben. Egyszerűen odakerültem, és ott is maradtam.
A kapusposzt nem nekem való! Szeretem az akciókat, nekem kicsit unalmas lenne a kapuban lenni.
Végignézni a támadást, ahelyett, hogy a közepén legyek? Az két más világ szerintem.
Nem tudott elaludni a meccs után
Szécsi Marcell bevallotta, izgult az első mérkőzésén, de erőt tud meríteni abból, hogy több évfolyamtársa is támogatja a nemzeti együttesnél.
− Még a meccs után is izgatott voltam, alig bírtam elaludni.
Aztán realizálódott bennem, hogy mégiscsak megvolt az első válogatott mérkőzésem a felnőttek között, és gólt is tudtam lőni. Nagyobb nyomás került le rólam azzal, hogy ezen átestem. Egyre kevésbé izgulok, egyre jobban érzem magam itt. Mondják, hogy sok lehetőség van centerposzton, a célom, hogy bekerüljek a világbajnokságra utazó keretbe. Ahhoz rengeteg munkára lesz szükség, amit kész vagyok belerakni − fogadkozott az Egyesült Államokban tanuló, egyetemi bajnok, U18-as és U20-as világbajnok, haza barátok közé érkezett Szécsi Marcell.
− Sokukkal voltam már utánpótlás világversenyen, Szalay Péterrel, Nagy Ákossal, Molnár Erikkel, Tátrai Dáviddal, Vigvári Vincével. Ez egy kicsit egyszerűsíti a beilleszkedésemet.
Kint egyébként más a vízilabda, nagyon szisztematikus, itthon szabadabb a játék szellemisége.
Amerikában nagyon sokat kardiózunk, a végsőkig nyomom mentalitást hoztam haza. Hogy mennyire működik, kiderül a végén.
Csendes pofonok
Az UVSE-ben nevelkedett Szécsi Marcell fizikailag még sokat erősödhet. Centerként szüksége is lesz rá, ott aztán megy a birkózás és záporoznak a pofonok. Felvetettük neki, hogy ehhez képest a nyugalom szobrának tűnik. Kortársa, Vigvári Vince például egészen más vérmérsékletű, ráadásul már világbajnok, olimpiai negyedik, és mindent azonnal akar.
− Szerintem nem vagyok visszafogott. Nyilván Vince és az én személyiségem között sok különbség van. Én sohasem voltam az a típus, aki szeretné és el is veszi, amit akar.
Én úgy vagyok vele: megdolgozom érte, és ha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem.
Ami az ütéseket illeti, ha jön a pofon, akkor a másik oldalra is megy − jelezte nagy nevetés közepette Szécsi Marcell, hogy nem marad adósa a bekkeknek.
