− Sokukkal voltam már utánpótlás világversenyen, Szalay Péterrel, Nagy Ákossal, Molnár Erikkel, Tátrai Dáviddal, Vigvári Vincével. Ez egy kicsit egyszerűsíti a beilleszkedésemet.
Kint egyébként más a vízilabda, nagyon szisztematikus, itthon szabadabb a játék szellemisége.
Amerikában nagyon sokat kardiózunk, a végsőkig nyomom mentalitást hoztam haza. Hogy mennyire működik, kiderül a végén.
Csendes pofonok
Az UVSE-ben nevelkedett Szécsi Marcell fizikailag még sokat erősödhet. Centerként szüksége is lesz rá, ott aztán megy a birkózás és záporoznak a pofonok. Felvetettük neki, hogy ehhez képest a nyugalom szobrának tűnik. Kortársa, Vigvári Vince például egészen más vérmérsékletű, ráadásul már világbajnok, olimpiai negyedik, és mindent azonnal akar.
− Szerintem nem vagyok visszafogott. Nyilván Vince és az én személyiségem között sok különbség van. Én sohasem voltam az a típus, aki szeretné és el is veszi, amit akar.
Én úgy vagyok vele: megdolgozom érte, és ha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem.
Ami az ütéseket illeti, ha jön a pofon, akkor a másik oldalra is megy − jelezte nagy nevetés közepette Szécsi Marcell, hogy nem marad adósa a bekkeknek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!