Nagyon rossz sorrendben járták meg a mennyországot és a poklot

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 88. részben az bizonyosodik be, hogy egy csapat hiába jobb, mint a vetélytársai, hiába rúg akár hat gólt is egy meccsen, egy labdarúgó-vb esetében ez önmagában kevés lehet a továbbjutáshoz – ez történt a spanyolokkal 1998-ban.

Bár a spanyol válogatott kiütötte a bolgárt az 1998-as világbajnokság utolsó csoportkörében, egyikük sem lehetett boldog, mert mindketten kiestek. Fotó: TOSHIFUMI KITAMURA Forrás: AFP

Spanyolország nem bírt Paraguayjal a csoportkör második fordulójában  Fotó: PASCAL GEORGE/AFP

A harmadik körben a spanyolok hívei kétfelé szurkoltak. Egyrészt természetesen a saját csapatuknak a bolgárok ellen, valamint Nigériának, hogy a papírformának megfelelően ne kapjon ki Paraguaytól, mert abban az esetben az ő csapatuk lép tovább az afrikaival együtt, azt pedig az előzmények ismeretében éppen nem bánták, hogy nem az első helyről, hanem a másodikról tették volna. Az ő ellenfelük tehát Bulgária volt, amely története legerősebb generációjával és válogatottjával négy évvel korábban, az Egyesült Államokban a negyedik helyen végzett. Itt, Franciaországban is pályán lehetett a legtöbb nagy név, de már igen kopottasnak tűnt a csapat, a Paraguay elleni döntetlen és a Nigériától elszenvedett vereség után a harmadik körben szintén a nigériaiak pontszerzésében és a saját győzelmükben reménykedhettek.

A meccs: XVI. labdarúgó-világbajnokság, csoportkör, 3. forduló: Spanyolország–Bulgária 6-1 (2-0) Lens, Stade Félix Bollaert, 38 100 néző. Vezette: Van der Ende (holland). Spanyolország: Zubizarreta – Aguilera, Nadal, Alkorta – Luis Enrique (Guerrero, 70.), Hierro, Amor, Alfonso (Kiko, 65.), Sergi – Etxeberría (Raúl, 52.), Morientes. Bulgária: Zdravkov – T. Ivanov – Kisisev, Nankov (Penev, 29.), Bacsev – Borimirov, Balakov (Hrisztov, 60.), Gincsev, Jordanov – Kosztadinov, Sztoicskov (Hiev, 46.). Gól: Hierro (6., 11-esből), Luis Enrique (19.), Morientes (53., 81.), Bacsev (88., öngól), Kiko (94.), illetve Kosztadinov (57.).

Magyarán: Spanyolországnak és Bulgáriának is nyernie kellett, de a sorsuk nem csak a saját kezükben volt. Nagy elánnal vetették bele magukat a küzdelembe, de a spanyolok hamar kétgólos előnyre tettek szert, és bár még az első félidőben Penev óriási helyzetbe került, majd pedig ugyanőt Zubizarreta a tizenhatoson belül felvágta, és a játékvezető nem ítélte meg a jogos tizenegyest. A második játékrész elején aztán Morientes gólja eldöntötte a mérkőzés sorsát, az utolsó negyedórára pedig végképp összeomlott a bolgár válogatott, a spanyolok tetszés szerint érték el góljaikat. 

Bánatos búcsú a kiütéses győzelem után

Igaz, az utolsó találatot már nem ünnepelték meg, mi több, a gólszerző Kiko könnyekkel a szemében sétált vissza a térfelére a középkezdéshez, hiszen időközben megérkezett a hír: a paraguayiak váratlan győzelme minden erőfeszítésüket hiábavalóvá tette, ennek a meccsnek a két résztvevője esett ki. A válogatottól visszavonuló 37 éves Andoni Zubizarreta szavai mindent kifejeztek: „Ma este végképp lezárult egy korszak az életemben. Soha nem hittem volna, hogy egy 6-1-es győzelem után ilyen bánatosan fogok búcsúzni a válogatottból.” Francisco Morientes pedig ezt mondta: „Megjártuk a mennyországot és a poklot. Jobb lett volna fordított sorrendben.” 

A bolgárok estek nagyobbat, de a spanyolok sem lehettek boldogok  Fotó: RABIH MOGRHABI/AFP

Ami a bolgárokat illeti, Kraszimir Balakov csak annyit jegyzett meg, hogy a csapaton belüli széthúzásnak csak bukás lehetett az eredménye, Hriszto Bonev szövetségi kapitány bejelentette a lemondását, a Demokracija nevű lap pedig ezt írta: 

Sztoicskov, Balakov és a többiek csúfosan leszerepeltek. Ennél még talán az is jobb lett volna, ha ki sem jutunk a világbajnokságra.

A napnál is világosabb volt, hogy a nagy sztárok ideje lejárt, új csapatot kell építeni.

Természetesen a spanyol sajtó is kiakadt, és elsősorban Javier Clemente szövetségi kapitányt hibáztatta. Többek között azt rótták fel neki, hogy foggal-körömmel ragaszkodott a korábban bevált embereihez, de az újságírók szerint ez most nem vált be a legtöbb korosabb játékos esetében. A leglátványosabban az előbb idézett kapust, Zubizarretát hozták fel a leggyakrabban példának, aki valóban követett el nagy hibákat ezen a világbajnokságon. Javier Clemente távozott is a posztjáról, igaz, nem a világbajnokság, hanem egy Ciprus ellen elveszített Európa-bajnoki selejtező után, de még 1998-ban, és elkezdődött az új csapat építése. Annak a csapaténak, amely 2008-ban Eb-t, 2010-ben pedig vb-t nyert.