A rendőrök vitték le a pályáról a klasszisokat

Mára feledésbe merült, de több mint fél évszázadon keresztül lázban tartotta a futballszurkolókat. Hívták többféleképpen, például Húsvéti Serlegnek vagy Húsvéti Tornának, ám ez nemigen számított, a lényeg az volt, hogy előbb csak magyar, később külföldi csapatok részvételével igen rangos négyes torna zajlott húsvét idején. Az egykor patinás esemény történetéből nem hiányoznak az emlékezetes mérkőzések mellett a nagy botrányok sem.

Pajor Gyulai László
2020. 04. 08. 17:49
null
1926-ban volt futballbotrány, nem is kicsi Forrás: Képszerkesztő: Katona Vanda
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A gyökere mélyebbre nyúlik, mint a bajnokságé. Utóbbit 1901-ben szervezte meg először a Magyar Labdarúgók Szövetsége, amely ennek az évnek az elején alakult meg, hogy összefogja az egymással csupán esetleges csapatokat. Az ilyen események közé tartozott 1900 húsvétján a cseh Slavia Praha budapesti fellépése, amelyen a BTC-vel mérkőzött meg, és – nem elírás! – nyolcezer néző volt kíváncsi a találkozóra. Ez az érdeklődés elgondolkodtatta az MLSZ vezetőit is, akik aztán 1908-ban úgy döntöttek, hogy a népszerű, de ad hoc jelleggel összehozott húsvéti meccseket is szervezett formába önti. Ekkor született meg a Húsvéti Serleg, amelyen az ünnep idején a négy legjobb csapat körmérkőzéseket játszott egymással. Ez akkor a Ferencvárost, az MTK-t, a BTC-t és a MAC-ot jelentette, ám később, ahogyan az elnevezés, úgy a részvevő együttesek is változtak, pontosabban kettő változott, mert a Fradi és az MTK kihagyhatatlan volt a négyesből.

1926, a botrány éve

Egy idő után külföldi klubok is kaptak meghívót, ám ez is ötletszerűen történt egészen 1927-ig, amikor Hugo Meisl, Ausztria híres labdarúgója, később játékvezetője majd szövetségi kapitánya kitalált egy új rendszert, amely a szomszédlátogatás elvén alapult.

Mielőtt azonban ezt részleteznénk, érdemes megállni egy évvel korábban, 1926-ban. Ez az év hozta a húsvéti tornák legnagyobb botrányát, amelyről a korabeli lapok roppant részletesen beszámoltak. A Nemzeti Sport április 6-án megjelent számának a címlapja ezt harsogja: „Az MTK levonulása miatt félbeszakadt a húsvéti serleg döntője”. A Sporthírlap főcíme többet is elárul: „Rendőrök hurcolták le a pályáról az MTK játékosait a serlegdöntő mérkőzésen”. Mi tagadás: ilyen a nyolcvanas-kilencvenes évek futballbotrányai között is előkelő helyet kapott volna…

Nézzük, mi is történt! Nagycsütörtökön az MTK 4:0-ra legyőzte az Újpestet, a Slavia Praha pedig 1:1-et játszott a Ferencvárossal. Húsvét vasárnapján a Fradi és az Újpest a legjobbjait pihentetve csapott össze, a zöld-fehérek nyertek 2:1-re, ugyanakkor a csehek ugyanilyen aránnyal legyőzték az MTK-t, így hétfőn három együttes is a tornagyőzelem reményével léphetett pályára. A Slavia reménye elszállt az UTE elleni 3:3-mal, így az FTC és az MTK meccse döntött a serleg sorsáról úgy, hogy a végső sikerhez a Fradinak a döntetlen is elegendő lett volna. A már akkor is őse ellenfeleknek számító két csapat játékosai nem kímélték egymást: gól nem esett, inkább egymást rugdosták. A 72. percben a ferencvárosi Blum belépője után Nádlert ápolni kellett, kicsit később Braun állt bosszút Blumon úgy, hogy nemes egyszerűséggel hasbavágta őt. Himler Oszkár játékvezető azonnal kiállította Braunt, és amíg ő lesétált a pályáról, ketten bejöttek: az ápolás után a játékot folytatni akaró Nádler, és nem kis meglepetésre Kiss Árkád, az ügyeletes rendőrkapitány. Ő ezt ezzel indokolta: „A játékos kijárónál álltam, amikor Blum balesete után arra lettem figyelmes, hogy a salakpályáról több néző a pálya felé tart, sőt egyesek már a pályára is léptek. Nyomban besiettem, hogy elejét vegyem a botránynak, és közben futott hozzám Nádler.„

1926-ban volt futballbotrány, nem is kicsi
Fotó: Képszerkesztő: Katona Vanda

Nádler állítólag megkérte a kapitányt, hogy ne menjen be a pályára, amiért a rendőr az egyik odasiető kollégájával kivezettette a futballistát, Molnár György, az MTK csapatkapitánya gúnyosan megkérdezte Kiss Árkádot, hogy esetleg ő is lemenjen-e, mire újabb két rendőr őt is levitte, a kék-fehérek közül Kocsist az egyik egyenruhás ököllel megütötte, az arcát elöntötte a vér, és összeesett. Kiss Árkád ezek után engedélyt adott a folytatásra, ám az MTK játékosai levonultak, intézőjük, Frischer Károly ezt nyilatkozta: „Három játékosunktól megfosztott a rendőri beavatkozás, egészen természetes tehát, hegy nem voltunk hajlandók folytatni a mérkőzést. Amikor közölték velünk, hogy az igazoltatott játékosok is részt vehetnek a további játékban, akkor már a legtöbben megfürödtek és öltözködtek.”

A fradisták az ártatlanságukat hangoztatva annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a fegyelmi bizottság biztosan az ő győzelmüket hirdeti majd ki, de nem így lett. A tudósításokból kiderült, hogy a történtek nem igényeltek rendőri beavatkozást, ezért az újságok elítélték Kiss Árkád fontoskodását, de egy héttel a gyászos esemény után a IX. kerületi rendőrbíró minden felelősség alól felmentette. Sőt, kiemelte, hogy sportszerű magatartást tanúsított, mert engedte volna folytatni a játékot, sőt, az igazoltatott labdarúgókat is visszaengedte a pályára. Nádler Henrik és Molnár György hatósági intézkedés megszegése címén egyaránt egymilliós, Kocsis Ferenc hatósági közeg megsértése és hatósági intézkedés megszegése miatt kétmillió koronás büntetést kapott. Kocsis tagadott ugyan, de az egyik rendőr azt vallotta, hogy a játékos csirkefogónak, gazembernek nevezte Kiss Árkádot.

Az akkori sportnapilap is öles címmel tudósított a balhéról

Ami pedig a serleg sorsát illeti, a Ferencvárosé lett, de nem a fegyelmi bizottságnak köszönhetően. A félbeszakadt mérkőzésből hátralévő 18 percet zárt kapuk mögött lejátszották. A Nemzeti Sport április 16-án megjelent beszámolója szerint ebbe a bő negyedórába 22 szabadrúgás fért bele, gól viszont egy sem, így a döntetlennel a Fradié lett a trófea.

Bécs és Budapest

A következő évben rukkolt elő az osztrák Hugo Meisl a maga ötletével, amellyel végleg nemzetközi eseménnyé tette a húsvéti szervezett torna találmányát. Szombaton az egyik, hétfőn a másik fővárosban lépett pályára két-két magyar és osztrák csapat, amelyek így pompás bevételkiegészítéshez jutottak (a háború miatt 1940 és 1946 között nem rendezték meg a tornát). Olykor hűtlenek voltunk Ausztriához, mert egyszer-egyszer a cseh Slavia és Sparta Praha, a jugoszláv Beogradski és Partizan Beograd, illetve a svájci FC Basel is befurakodhatott a magyarok vetélytársai közé. Egy valami viszont nem változott, és ez a torna népszerűsége, és időnként a botrány is vissza-visszatért. Az Admira Wacker–Ferencváros mérkőzés a dugig megtelt bécsi Práter-stadionban a Fradi 4:2-es győzelmével ért véget 1939-ben, de nem csak emiatt maradt emlékezetes: sok száz osztrák szurkoló szaladt be a pályára, és közülük néhányan szinte félholtra verték Sárosi III Bélát. Tíz évvel később az Üllői úti stadionból hely hiányából kint rekedt több ezer ember balhézott, de a pályán sem honolt mindig a béke.

A Rapid–Bp. Honvéd találkozón 1954-ben 2:1-es hazai siker született, a házigazdáktól egy játékost állított ki a játékvezető, a kispestiektől viszont Czibort, Lórántot és Palicskót is idő előtt küldte el zuhanyozni. Az ádáz győzni akarást nem csupán a presztízs tüzelte a magyarokban. Hegyi Iván sportújságíró az egyik cikkében erről így idézi Machos Ferencet, a Bp. Honvéd, majd később a Vasas kiválóságát: ”Alig vártuk, hogy mehessünk Bécsbe bevásárolni. Ám tudtuk, ha nem nyerünk, nem hozhatjuk be a cuccot. Vagyis nem volt más választásunk, csapást kellett mérnünk az imperialistákra...”

Sárosi: két meccs, kilenc gól

A húsvéti tornák történetében természetesen nem csak szikrázó, hanem remek, színvonalas mérkőzések is sorjáznak. A Ferencváros például 1934-ben az Austriát szombaton 6:2-re, majd hétfőn a Rapidot 9:5-re győzte le – a 22 gólból dr. Sárosi György egymaga kilencet szerzett. A Bp. Honvéd 1953-ban úgy nyert 7:6-ra az Austria ellen a Práterben, hogy a 17. percben már 4:0-ra vezetett, a szünetben 4:4 volt az állás, majd kispesti szempontból 6:4 után 6:6 lett az eredmény, végül az osztrákoknak Kocsis góljára már nem volt válaszuk. Három évvel később ugyancsak a Honvéd a Práterben a Rapidot 4:0-ra, a Népstadionban két nappal később az Austriát 7:3-ra gyepálta el, igazi futballünnepé téve ezzel a húsvétot.

Mindez 1964-ig tartott. Akkor már egyre nemzetközibbé vált a kontinens klubfutballja. Csaknem tíz éve zajlottak a Bajnokcsapatok Európa Kupájának (BEK, a BL elődje), a Vásárvárosok Kupájának a sorozatai, 1960-ban elindult a Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) is, és a magyar élcsapatoknak akkor még az volt a szokása, hogy az utolsó fordulókig versenyben maradtak, így a Húsvéti Torna nemigen fért be a versenynaptárba, és az érdekessége, így pedig a tekintélye is megcsappant. A búcsú magyar szempontból remekül sikerült. Bécsben a Rapid és az Austria is úgy ért el 3:3-at az FTC, illetve az Újpest ellen, hogy az első mérkőzésen Hirnschrodt, a másodikon pedig Grausam a 90. percben egyenlített. Budapesten viszont hétfőn az Újpest 3:0-ra verte a Rapidot, a Fradi 2:1-re az Austriát, és így a liláké lett a serleg. A húsvéti tornák utolsó gólját Rákosi Gyula érte el, miután előzőleg gólpasszt adott a Fraydl fölött finoman átemelő Albertnak.

Azóta pedig az egykor hallatlanul népszerű húsvéti tornáknak már az emléke is megfakult.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.