Egy, kettő vagy akár három is?

Éremesélyekkel vágtak volna neki férfi kardozóink a tokiói olimpiának: normál körülmények között ma lenne esedékes az egyéni verseny, amelyben Szilágyi Áron és Szatmári András is odaérhetett volna a legjobbak közé. A folytatásban a csapatversenyben ugyanez lenne igaz együttesünkre is.

A négyes fogat: Szatmári András, Gémesi Csanád, Decsi Tamás és Szilágyi Áron Fotó: Mirkó István

Az egyik ült, éspedig hosszú órákon keresztül, és nem szólt egy szót sem, a másik közben asszóról asszóra menetelt előre – az egyik pályafutása legmélyebb pontjára jutott éppen, a másik pedig haladt a csúcs felé (végül nem ért oda: ezüstérmes lett). Aztán két nap múlva az egyik és a másik, no meg persze két társuk összekapaszkodott, és a 2019-es budapesti világbajnokság egyik leg­emlékezetesebb csatáját vívták meg az előző években a mezőnyből tulajdonképpen toronymagasan kiemelkedő dél-koreai csapattal. A vége 45:44 – oda. Így az egyik egy, a másik két ezüsttel zárta a hazai rendezésű vb-t.

Jöhetett a pihenő. Az egyiknek hónapokon keresztül, hiszen feledni akarta a budapesti versenyt, azt, hogy nagy esélyesként már a 32 között elszállt az egyéni küzdelmek során. A másik viszont hamar visszatért a terembe, hogy aztán november végén a műtőasztalra feküdjön… Hogy az egyik, vagyis és a másik, mégpedig Szatmári András a jelenlegi férfikardvívás két meghatározó klasszisa, ahhoz kétség sem fér, csakhogy van még rajtuk kívül legalább tíz ugyanilyen zseni, így aztán ebben a szakágban tulajdonképpen lehetetlen jósolni, és nemcsak azért, mert a vívóknál a sikerhez kell ugye az a bizonyos „ihletett nap” is.

Itt már sokszor tényleg nüanszokon múlik a siker, ráadásul a mezőny legtöbb tagja évek óta nyüstöli egymást – juniorkoruk óta együtt járnak versenyről versenyre, vagyis mindenki jól ismeri a másikat. Persze azért az igazi tudás, a tehetség hosszú távon csak-csak kidomborodik, ezért is mondhatja magát Szilágyi Áron kétszeres ötkarikás győztesnek, Szatmári András meg világbajnoknak (és vb-ezüstérmesnek).

A négyes fogat: Szatmári András, Gémesi Csanád, Decsi Tamás és Szilágyi Áron
Fotó: Mirkó István

– A „Mi lett volna, ha…” kérdés a sportban nem megválaszolható, de a kardvívásban jósolni is elég nehéz – mondja Szatmári. – És még akkor is nehéz lett volna, ha nincs a koronavírus-járvány, ha normális körülmények között lezajlottak volna a Tokiót megelőző versenyek, hiszen egy olimpia teljesen más. Mondom ezt úgy, hogy még sohasem voltam olimpián… Nyolc évvel ezelőtt túl fiatal voltam, négy éve elrontottam a kvalifikációt, ráadásul a rotációnak „köszönhetően” a férfikardcsapat versenye nem is szerepelt a programban. Huszonnyolc évesen lehetek ott először olimpián – nem mondhatja senki sem, hogy nem küzdök meg a részvételért! Ha csak egy olimpia fér bele a pályafutásomba, de onnan két éremmel távozom, és az egyik arany, nem leszek elégedetlen, mi több, most aláírnám ezt a forgatókönyvet.

Bár arról is szólnak hírek, hogy Tokióban esetleg jövőre sem lesz olimpia, Szilágyi Áron ezzel egyelőre nem foglalkozik.

– Én úgy készülök, hogy lesz olimpia jövőre Tokióban. Ha mégsem, változtatni fogunk. Módosítunk a terven, de addig nem. Nem tudunk két tervet készíteni, és én is képtelen vagyok fél gőzzel csinálni egy felkészülést, abba vagy beleadja az ember az összes energiáját, vagy felesleges csinálnia – fogalmaz kétszeres olimpiai bajnokunk. S hogy mit üzen a hasonló cipőben járó társainak, mivel bátorítja a nyári sportágakat űző sportolókat?

– Az, hogy mit is jelent egy olimpia, minden sportoló érzi, aki már járt olimpián, aki pedig még nem, az nyilván sejti, hogy pályafutása csúcseseménye lehet a verseny. Az olimpia nyújtja a legnagyobb élményt a versenyek közül, legalábbis a klasszikus sportágaknál a miliőt, a hangulatot semmilyen más világverseny nem tudja visszaadni. Ez kell hogy erőt adjon mindenkinek, ha ezért további egy évet kell dolgozni, ám legyen.

Hogy egyéniben odaérhet két klasszisunk is a dobogóra, nem vitás, de (v)érmes reményei lehetnek a Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron összetételű csapatnak is, amelyik az elmúlt négy évben egyetlen világversenyről sem távozott medália nélkül. Bármelyik válogatottat képes megverni ez a kvartett, így itt is megvan az érem-, mi több, az aranyesély.