Fájdalmas módon erős a fluktuáció mostanában a tizenkét legendás magyar sportembert tömörítő exkluzív klubban. A Nemzet Sportolóiról beszélünk, akik közül február 29-én elhunyt Székely Éva, majd június 17-én Kárpáti György. Az úszásnemteremtő olimpiai bajnoknő helyére némiképp formabontó módon a tájfutásban világbajnok Monspart Saroltát választották meg többségi szavazással a tagok – szokatlan, hogy ne ötkarikás aranyérmes kerüljön be a tizenkettek közé, bár az utcai futás honi apostolaként Monspart bőségesen rászolgált erre az elismerésre –, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó megüresedett helyére pedig ma jelölnek utódot a klub élő tagjai. A tizenegy sportember ma délelőtt randevúzik Szabó Tünde, az Emmi sportért felelős államtitkárának irodájában.
Az alapszabály értelmében a tagok – ábécésorrendben Balczó András, Bíróné Keleti Ágnes, Hammerl László, Kamuti Jenő, Magyar Zoltán, Monspart Sarolta, Portisch Lajos, Rejtő Ildikó, Schmitt Pál, Varga János, Welter Györgyné Ivánkay Mária – szavaznak, és a gyakorlat az, hogy az ő többségi voksolással megválasztott jelöltjüket a kormány elfogadja, hacsak nincs úgymond méltatlanságra utaló körülmény az illetővel kapcsolatban. Úgy tudjuk, mind a tizenegy klubtag jó egészségnek örvend, hiánytalanul ott lesznek a találkozón, ami azért nem evidencia, tudván, hogy például Keleti Ágnes a századik életévét tapossa.
Nyílt titok, hogy mivel Kárpáti György személyében vízilabdázó távozott el a Nemzet Sportolói közül, pólóst választanak a helyére az élő klubtagok. Két olimpiai bajnok neve merült fel, Bodnár Andrásé és Faragó Tamásé. Mindketten méltóak a kitüntető címre és a sportról szóló 2004. évi I. törvény 62. paragrafusa alapján az ezzel járó nettó havi 630 000 forintos életjáradékra.
Montreal bajnoka minden tekintetben megfelel a kívánalmaknak
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Úgy tudjuk, Faragó lesz a befutó, ami – nem elvitatva Bodnár doktor, a neves sebész érdemeit – telitalálat lenne. A két hét múlva 68. születésnapját ünneplő „Tonó” a formai követelménynek – betöltötte a hatvanat – megfelel, sportolói és sportemberi (a kettő nem feltétlenül ugyanaz) nagysága pedig megkérdőjelezhetetlen. A közelmúltban a lapunk által kezdeményezett, és a Nemzeti Sport valamint az Origó által is felkarolt Pólósok pólósa szavazáson minden idők legkiválóbb magyar vízilabdázójának találtatott, ami ismerve hazánk száz éve elfoglalt pozícióját a sportágban, úgyszólván egyenértékű a világ valaha volt legnagyszerűbb pólósa címmel. Az állatorvosi végzettségű Faragó edzőnek és szövetségi kapitánynak is „prémium kategóriás”, a női válogatottat világ- és Európa-bajnoki aranyéremre, világliga-elsőségre vezette, ma is tagja a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségének.
Faragó az újságírók álma. Ha ő megszólal, akkor nemcsak a szája mozog, hanem oda kell figyelni arra, amit mond. Sohasem kerülgeti a problémát, ellentétben sok kollégájával – és itt elsősorban idősödő exfutballistákra gondolunk –, nem fél attól, ha véleményével esetleg kellemetlenséget okoz másoknak, nála az igazság képviselete alap.
Egyéb körülmény is szól mellette. Kárpáti halálával nem maradt pólós a Nemzet Sportolói között, ami lehetetlen állapot, főképpen azért, mert – ahogy azt már korábban is leírtuk – minden negyedik magyar olimpiai bajnok pólós. S ha már pólós helyére pólós avanzsál, akkor ki más is lenne az, mint Faragó Tamás. Aki egyébként a néhány hónappal ezelőtt lapunknak adott interjúban nagyúri gesztussal, mintegy felülemelkedve a problémán, így fogalmazott. „Én már nagyon régóta a Nemzet Sportolója vagyok, nincs szükségem arra, hogy a címre jelöljenek.”
Meglehet, sőt biztos, hogy Tonó életét messze nem tölti ki az a gondolat, hogy vajon beválasztják-e vagy sem. Ettől függetlenül már legfőbb ideje, hogy hivatalosan is a Nemzet Sportolója legyen.
